Reformáczió.
Reformáczió.
A gyakori támadások miatt a szikszóiak körülsánczolták magukat. A sánczok 1844-ben még megvoltak, de az árokban összegyülemlett esőviz egészségrontónak bizonyult, miért is a sánczokat betemették s a hidakat lerombolták. Két híd romja ma is látható. A reformáczió kezdetén a 353lakosság nagy része áttért az uj hitre. Az akkori földesurak, a Perényiek megkönnyitették hathatós befolyásukkal az uj hit terjedését. Az utolsó Perényi, a ki a kath. templomot épitette, ismét katholikussá lett. Halála után két részre szakadt a birtok; az egyik rész az Eszterházyaké, a másik a Csákyaké lett; az Eszterházy-birtokot azonban 1860-ban Csáky Sarolta grófnő vette meg 120,000 forintért.
A Perényiek áttéritvén a tekintélyes nagyságu várost az evangelikus hitre, mindjárt kezdetben több nevezetes hithirdető támadt ott; igy Szikszai Pál, Zrínyi Miklós predikátora, Szikszai Fabriczius vagy Kovács Balázs, a ki a kassai zsinaton együtt vitázott Károlyival Egri Lukács ellen, Siderius Szikszai János, a sideriana catechesis szerzője, Siderius Szikszai István, sárospataki professzor stb. Benczédi Székely István, kath. plébános 1548-ban, egyes források szerint a Perényiek kényszerítésére szintén protestánssá lett. De Szikszó ekkor még Luther tanát követte, csak az 1562-ben tartott tarczali zsinat után, mint azt Kiss Áron megirja a „Zsinatok a XVI. században” művében, mikor az egervölgyi és tiszavidéki protestánsok elfogadták Kalvin tanát, lettek a buzgó lutheránusok Perényi Gábor akarata ellenére reformátusokká, ugy mint a Kalvin tanához csatlakozó többi hernádvölgyi magyar község.
