Szilberek.
Szilberek.
Szilberek. Az apatini járásban, Doroszló és Veprőd között fekszik. Előbbi nevén Bresztovácz, mely a szláv nyelvben breszt-nek nevezett szilfáról kapta nevét. Már az 1543. évi érseki úrbéri lajstromban van egy Nagy-Bresztovácz (major), mely az érseknek 16 pénz harácsot ad évenkint. Valószínűen ez a török defterekben a zombori nahijében felsorolt kis falucska Bresztovo 1554-ben 3, 1570 körűl 5 és 1590-ben 8 adózó házzal. 1728-ban panaszolja a vármegye, hogy Gákova, másképen Bresztovácz kamarai pusztát a szegedi várparancsnok, a hová a zombori miliczia is tartozott, erőszakosan és önhatalmilag elfoglalta, katonai helylyé alakította és Kis-Oláhországból bejött siákokkal telepítette be, a kik pedig folytonosan rabolnak és kárt tesznek s annyira terjeszkednek, hogy már majdnem egészen Doroszló falu házai alatt szántanak. Ez a falu, mint a zombori katonai sáncznak filiálisa, 1740 körűl Bresztovicze néven fordúl elő. 1743-ban a vármegye kéri e helynek feloszlatását és 1745 július 1-én királyi rendelettel Bács vármegyébe is kebeleztetett. Október 7-én járt itt a feloszlató bizottság, az itteni 175 családfő a katonai élet folytatása mellett nyilatkozott s csak egy akart polgár lenni. 1746-ban még újonnan telepített kamarai faluként szerepel és a vármegye összeírja. 1757-ben 1200 forint volt az adója. 1763-ban Cothmann említi, hogy e falunak görög szertartású szerb lakossága van, mely saját területén kívül, Alsó-Gákova pusztát, Katalin dűlőt és Prekája pusztának negyedrészét bérben tartja. 1772-ben úrbéri rendezés volt itten, mely alkalommal 155a falu lakossága azt vitatta, hogy e falu Gákova pusztán épűlt, jóllehet itt Bresztovácz nevű külön puszta nem volt, ámbár a falu 1746–72-ig ilyen után is fizetett adót. A községnek Katalinhegy nevű határrészében három régi halom és egy földvár van. Róm. kath. lelkészi hivatala 1787-ben alakúlt, temploma 1818-ban épűlt, kétszer újították meg, először 1852-ben, és újabban 1896-ban. Van görög keleti temploma is, 1851-ből. A század elején kiváló ipara volt. 1834-ben vegyes czéh alakúlt s ugyanekkor kaptak szabadalmat a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, kádárok, kötélverők, kalaposok, harisnyakötők, üvegesek, csizmadiák, vargák, szűcsök, szabók, festők, esztergályosok, asztalosok, takácsok czéhe. Lakosainak száma 5400 lélek 874 házban. Anyanyelv szerint: 259 magyar, 4356 német, 750 szerb, 33 egyéb. Vallás szerint: 4549 róm. kath., 751 görögkeleti, 8 ág. ev., 9 ref., 70 izr. A község határa 9397 kat. hold, ebből 1893-ban a községé 628, a kincstáré 719 hold volt. Nagyobb birtokosok Lelbach Károly örökösei. A lakosság kaszinót, társaskört, két temetkezési egyletet tart fenn. Van három pénzintézet s három szíkvízgyár. Van postája, postatakarékpénztára, távírója és vasúti állomása. Szilbereket legújabban az apatini járásból a hódságiba osztották át.
