Berendezés.
Berendezés.
Az első szoba a szegényeknél, a gazdagoknál a hátsó szoba (Bácskertes), a magyar parasztházak szokásos berendezését mutatja. A konyhával közös fal előtt áll a búbos (banya) kemencze. Ez utóbbi mellé egy kicsi, kétnyílású takaréktűzhelyet is építenek. Az egyszerűbb kemencze vázát nádból, vagy kenderkóróból (Bácskertes) elkészítik, betapasztják s azután a nádat kiégetik. De ezenkívül, a természeti ember gölöncsérjeinek módjára, agyagból sodrott hurkákból is készítik, melyeket egymásra tapasztanak. A primitívebb házak konyhája két részre oszlik, melyeket csonka falak választanak el egymástól. A külső rész a konyha (máshol pitvar), melyből a padlásfeljáró nyílik, a belső a felűlnyitott kéményalja. Ez utóbbinak a szoba felőli fala előtt áll az alacsony nyitott tűzhely, közepén a kemenczeszájjal, a jobb sarokban a katlanhelylyel. A vagyonosabb nép, bútorzatát félig úri, vásárról szállított darabokból állítja össze. Lakóhelyiségének tipikus beosztása szerint, a két utczai ablak közé helyezi a fadíványt. Ha ilyen nincs, akkor helyén a sublód áll, rajta református helyen a biblia, zsoltár-könyv, középütt a lámpa, fölötte a tükör. A dívány előtt van a helye az asztalnak. Az utcza felőli két sarokban két ágy foglal helyet, vánkosokkal, ágyneművel dúsan megrakva. Gomboson almárjomos ágy a nevük. A konyhából nyíló ajtótól, balkézre eső szögletben áll a patkás kemencze. Közötte és az ágy között a vaczok, zsúpból fonott nyugvóhely, rongypokróczczal és subával leterítve. Helyét sok helyen viaszkosvászonnal bevont bőrdívány foglalja el.
A ház külsején, a felemlítetteken kívűl, díszítésnek kevés a nyoma. Fehérre meszelik, itt-ott sárgára, zöldre, a talpa környékét zöldre, feketére. Néhol a mezőkre osztott falak kétszínűek.
