Menyasszonykikérés.
Menyasszonykikérés.
A vendégsereg az udvarba lép; a szobákba vezető középső ajtó zárva van; de egy kis kérésre, egy kis alkudozásra, a belépődíj lefizetése után kinyílik, mert a gúnyos dal is fölhangzott, hogy nyísd ki Máró az ajtót, mert ha nem, úgy verjük be! – Nem színarany – fából van a küszöbe.
Keresik a menyasszonyt, a kit fivére vagy más fiatal férfirokona vezet be. Biztatják, követelik: „Látni akarjuk a menyasszonyunkat! Hiába fáj a szíved, hiába sajnáljátok őt! Ha sajnáljátok, minek is adtátok akkor oda?” A nászmenettel megérkeztek az örömszülők*, az obligát pogácsával, rajta a gyűrűkkel. Itt esküvő előtt megtörténik a fiatalok gyűrű-kicserélése, a menyasszony pedig fölbokrétázza az ő virágjával a vőlegényt, a pogácsát négy részre töri, szétosztja, de a közepét és az almát magának tartja meg. Egy pohár bort is megisznak, de előbb a leány és a legény is búcsúáldást vesz a szülőktől.
A sokacz lakodalomban csak a vőlegény szülei az „örömszülők”.
A földre leterítenek egy tyilimet, erre térdel a jegyespár, az előttük ülő szülőktől áldást kér és az após ezt a kérdést intézi jövendőbeli vejéhez:
Ivó lelkem! mit kivánsz a jó Istentől (háromszor!)
Ivó: Szerencsét, boldogságot és atyai áldását (háromszor).
Majd az anya leányához:
Máró lelkem mit kívánsz a jó Istentől (háromszor).
Áldást, boldogságot és anyai áldását.
Erre felállanak és elindúlnak a templomba. Előre a férfiak a vőlegénynyel, utánok a nők a menyasszonynyal. A templom vagy a plébánia előtt a lelkész tiszteletére („Na vaše veselje”) eljárják a kólót. Esküvő után a vőlegényes házhoz vonúl a násznép, a menyasszony, a „diveruša”, nyoszoló-lány (egy van csak) a prikummal és egy-két rokonával csendben hazamennek; de annál hangosabb a legények portája. A jobbmódú sokaczok az esküvőt mindíg énekes nagy misével kötik össze és ezt a fiatalpár boldogságáért mutatják be.
