Eredetük.
Eredetük.
A bunyeváczok a bácskai települők sorában az elsők közé tartoznak. Hogy honnan szakadt ide e nép, máig sincs kétséget kizáró módon eldöntve. Valószínű, hogy a bunyevácz a sokaczczal együtt a délszlávok ama csoportjába tartozik, a mely a Kr. u. VI–VII. századtól fogva a mai Bosznia, Herczegovina és Dalmáczia területét lakta. A bunyeváczok ősei Raguzától északnyugatra a régi Chlum vagy Zachlum zsupánság (principatus Zachlumerum) területén éltek, a Chlum hegység körűl. E hegységben két város feküdt: Buna és Chlum. Az előbbi mellett folyt el a ma is ilyen nevű Buna folyó, a mely Mosztár alatt szakad a Narentába. Buna falu ma is van, de nem a régi város helyén. Valószínűleg innen, Mosztár vidékéről, Bosznia alsó széléről, Herczegovinából származik e nép, a mely magát Buna vidékéről valónak: bunyevácznak nevezi. A dalmát eredet miatt már a XVII. sz. végén (1699.) dalmát néven is szerepelnek (a „kath. rácz” és „horvát” nevekkel), sőt e név a legújabb időkig fennmaradt s átragadt a tudományos irodalomra is, nagy zavarokat okozva különösen azért, mert gyűjtőnévűl szerepel a bunyevácz és sokacz nép megnevezésére. Pedig ez a két nép fizikumára, viseletére nézve és egyebekben is lényegesen különbözik egymástól, bár szokásaiban egymással és a szerbekkel is nagyon egyeznek. A bunyevácz nyelvet az iskolázottak még a múlt század 70-es éveig kedvvel nevezték illír nyelvnek is, s ilyen czímmel még grammatikája is készűlt. Bács-Bodrog vármegyén kívűl Csongrád, Torontál és Pest vármegyékben is élnek.
