Szent János-városrész.
Szent János-városrész.
Most hosszú útra megszakad a házak sora s csak a Sugoviczának a Dunával alkotott szögletében látunk ismét házakat. De milyeneket! Apró kis házikók, jóval alacsonyabb a tetejük is a dunai töltésnél.
Ez Szentjános, a városnak kilenczedik kerülete. A szélén áll egy kis kápolna, csendes az is, mint az egész telep. De május 15-én este, akkor megelevenedik az egész környék, akkor durrognak a pisztolyok, röpködnek a rakéták és ragyog a sok lampion. Akkor van ugyanis a Jánoska-usztatás, a bajai molnároknak ez a saját külön ünnepsége, nepomuki Szent János tiszteletére.
Május 16-iki ünnepének előestéjén a molnárlegények, fényesen kivilágított nagy dereglyére teszik a szentnek a róla elnevezett városrész kápolnájában levő régi, primitív szobrát és a tűzoltózenekar hangjai mellett a város alá eveznek, a szobrot a plébánia-templomban helyezik el és másnap visszaviszik. Másnap pedig a molnárok ünnepe van Szentjánoson, mely ünnep rendezésében és hangulatában a régi, czéhrendszerbeli pátriárkális időnek némi nyomait még meg lehet találni.
Hanem a gőznek és villamoságnak százada rendre nyírbálja ezeket a régi szokásokat is. Kevesedik a dunai malmok száma, a jégzajlásnál is jobban pusztítja őket a gőzmalmok konkurrencziája, s a Jánoska-usztatásról is azt mondják az autochton bajai lakosok, hogy nyomába sem léphet fényre, vidámságra a régieknek…
A mint a hajóállomás felé közeledünk, jobbkéz felől elmarad a Délmagyarországi Vattagyár (űzeme szünetel) és a Spitzer Benő-féle nagykiterjedésű szeszgyár, mely 1908 őszén szintén beszüntette űzemét. A kontingensét átvette az állam, a gyár épületeit is megvette, de nem határozott még azoknak miként leendő felhasználásáról. A két gyár között van a vágóhíd.
