A várostól keletre és éjszakra a baráknak folytonos lánczolatával találkozunk. Említésre méltó először a Jezovacz, a mely Kernyája alatt kezdődik és egészen a Ferencz-csatornáig ér. Tőle éjszakra van az Ivanacska-bara és a Szoblyanicza, ettől éjszakra a Tomazlia és a Karankoria, a mely utóbbi közvetetlen összeköttetésben áll a Mosztonga-érrel. Még éjszakabbra a várostól feküsznek a pucsarai vizenyős rétek és közel a Telecska lábához a zombori tavak és még számos kisebb bara, a mely mind a Mosztonga-ér körűl csoportosúl.
Nagyobb tavakat találunk még, bár nem oly nagy számmal, Zombor határán kívül. Ilyenek pl. a Csonoplyai nagy mocsár, a Telecska küszöbén a „Nagy salétromos tó”, a küllődi (kolluti) mocsár, Regőczétől (Rigyicza) éjszakra a Kolovrat-tó és Katymár közelében a Bela-bara (fehér mocsár). E mocsarakra nézve Petrovics Döme a következőket jegyzi meg: „Valamennyi Zombor környékén levő mocsár a Mosztongával van összeköttetésben, a mely – a Ferenczcsatornán át – a Dunába ömlik. Ha a vízállás magas, mint pl. tavaszszal, akkor valamennyi egy közös nagy mocsárrá folyik össze, de igen soknál nyáron is föllelhető az összeköttetés, ha nem is követhetjük a száraz vízfolyást.”
Petrovics a Duna árterében fekvő mocsarakat nem hozza összefüggésbe a Duna folyóvizével, hanem határozottan állítja, hogy vízbőségük a Tiszával van közvetetlen kapcsolatban. Evvel szemben Halaváts az altalaj geológiai felépítéséből, illetőleg az alföldi, különösen a zombori és szegedi ártézi kútak szelvényeiből, Petrovics állításának tarthatatlanságát igyekszik bebizonyítani, midőn ellenérvűl felhozza, hogy az altalaj Zombor környékén nem „mélyen leható agyag”, hanem „44 méterig homok”; hogy „a Zomborvidéki tavak körűlbelűl 90 méternyire vannak a tenger színe fölött, míg a Tisza 0 pontja Szegednél csak 73.787 méternyire.”
Mivel e tavakat a medrét folyton változtató Duna régi, eliszaposodott ágainak nem tarthatjuk, talajvizük bőségének időszakos változását pedig Halaváts szerint a Tiszával nem hozhatjuk kapcsolatba, az évi csapadék mennyisége mellett, a Duna vízállását kell e kérdés eldöntésénél figyelembe vennünk, mindaddíg, míg az Alföld altalajának geológiai viszonyait illetőleg a víztartó rétegek elrendeződését teljesen meg nem ismertük és pontosabb észleletek nem állanak rendelkezésünkre.
Mind a Palics-tó és környékén fekvő tavak vize, mind a Zombor vidékén elterülőké is „székes”, azaz a víz elpárolgása után ezeknek a medréből is kivirágzik a szíksó (legnagyobb mértékben az Ivanacska bara medrében). Vizük, Petrovics elemzése szerint a következő alkotórészeket tartalmazza:
|
Egy liter vízben van:
|
Fajsúly
|
Szénsavas
nátrium
|
Chlor-
nátrium
|
párlási
maradék
|
Zombori Ivanacska bara
|
3.4476
|
0.9536
|
6.52
|
1.0065
|
Zombori Bela bara
|
2.1746
|
0.3978
|
2.82
|
1.0020
|
Nemesmiliticsi fürdő vize
|
–
|
0.3978
|
2.62
|
1.0021
|
Bajsai kerektó
|
1.6960
|
0.7546
|
3.76
|
1.0050
|
Gyurgyevoi Dévényér
|
3.6598
|
1.3572
|
6.38
|
1.0060
|
Zsablyai Kopovo
|
0.5039
|
0.3276
|
1.36
|
1.0009
|
Zsablyai Belilo
|
–
|
0.1989
|
1.02
|
–
|
A felsorolt kémiai alkotó részeken kívűl tartalmaz a mocsarak vize még nátriumszulfátot, még pedig az Ivanacskáé 0.789 grammot; a Dévény ér vizében 0.127 gramm kénsav is ki volt mutatható (egy liter vízben).
Ha ennek a kémiai analízisnek adatait összehasonlítjuk azokéval, a melyek a Szabadka vidékén elterülő tavak vizéről rendelkezésünkre állanak, azt 13találjuk, hogy az utóbbiak szénsavas nátriumban gazdagabbak, míg a chlornátrium mennyisége körűlbelűl egyenlő mindkettőben (a különféle elemzések középértékét véve számításba).
A szegény nép e mocsarak alkálikus vizét mosásra használja, mert lúgos hatásánál fogva részben a szappant pótolja.