Úriszék.
Úriszék.
E korszakban már a földesúri bíráskodás, az ú. n. úriszék is jelentékeny tényező volt a vármegyék törvénykezésében. Már az 1351. évi XVIII. t.-cz. határozottan akként intézkedik, hogy a bűntettet elkövető jobbágyok bűnügyeiben az úriszék bíráskodjék; a következő század elején a földesúri udvar (Curia) hatásköre a jobbágyok mindennemű pereire kiterjesztetett. Mind Bács, mind Bodrog vármegyék igazságszolgáltatási viszonyaira nagymérvű befolyást gyakorolt az e korbeli úriszék, melynek értelmében a megyebeli földesúr a birtokain lakó szolgák és jobbágyok ügyeiben akár maga személyesen, akár megbízott tisztjei útján bírói hatóságot gyakorolhatott. Itélkezés alkalmával öt tagból állott az úriszék; jelen volt ugyanis maga a földesúr, esetleg az ő helyettese 443gyanánt valamelyik megbízott tisztje, továbbá az általa ez alkalomra meghívott két tisztes állású úriszéki tag, végűl a legale testimonium, vagyis a törvényes bizonyság: a szolgabíró és esküdttársa. A jobbágy csak a saját földesúri bírósága előtt volt perbehívható, de ha aztán ez egyszer megtörtént, a földesúr pénzbüntetés terhe alatt volt köteles igazságot szolgáltatni, sőt a vonakodó földesurat az 1405. évi II. t.-cz. értelmében a vármegye elé kellett idézni. Ámde a paraszt, akármiféle jogtalanság esetén sem vonhatta perbe a saját földesurát, eskűjével pedig a Tripartitum szerint csupán száz dénár értékű egy forintot szerezhetett vissza, nagyobb értékre nézve az esküjének sem purgatorius, sem condemnatorius ereje nem volt.
A XVI. század első felének nagy történelmi eseménye örökre kitörölhetetlen nyomokat hagyott a vármegye mindkét részének törvénykezési életében is. Az 1526-iki mohácsi ütközet végzetes kimenetele, a többi délvidéki vármegyével együtt, a mai Bács-Bodrog vármegyét is a legérzékenyebben sújtotta. Nemzeti ügyünk letiporva feküdt „nemzeti nagylétünk nagy temetőjében”, vármegyei önkormányzati jogaink semmivé téve, foszlányokká tépve; jogszolgáltatásunknak eddigelé oly örvendetesen fejlődő szervezete csak emlékképen élt az elnyomatás e szomorú korszakában. A mohácsi veszedelem után következett török hódoltság korában (1526–1699) a vármegyei hatóság mind Bács, mind Bodrog vármegyékben teljesen szünetelt.
