Izraeliták.
Izraeliták.
Izraeliták már a XVII-ik század végén voltak Újvidéken. A város felszabadítása alkalmával önálló hitközséggé szervezkedtek. A XVIII. században valóságos autonómiát élveztek, mely úgy a XVIII. századbeli Újvidéket, mint az akkori kormányzati politikát markánsúl jellemzi. 1773-ban izraelita községet (communitas judaeorum) találunk Újvidéken, mely saját kebeléből bírót választott, ki az izraeliták polgári és peres ügyeit intézte. A bíróválasztás évenkint a magisztrátus által kitűzött napon történt, midőn az összegyűlt izraelita adófizetők egy városi tanácsos, mint hatósági megbízott jelenlétében gyakorolták alkotmányos jogaikat. A tisztújítás úgy történt, hogy rendes szavazással két jelöltet választottak, illetőleg proponáltak, kik közűl a városi hatóság egyiket a bírói tisztben megerősítette. A bíró mellé választottak négy esküdtet és két gondviselőt, kik törvényt űltek és beszedték az adót. A bírói állásra csakis újvidéki lakosok voltak választhatók. Évek során át példás rendben történtek a választások, csak 1810-ben volt nagy egyenetlenség, a mikor a zsidók maguk kérték, hogy szüntesse meg a város a zsidóbíróságot s a magisztrátus ítéljen a zsidók felett is. A városi tanács kihallgatta a panaszokat s kérdést intézett a választókhoz, kik akarják a bíróság megszüntetését. A tanács véleményének meghallgatása után a helytartótanács úgy döntött, hogy az izraelita bíróság intézménye továbbra is fönntartandó és ha a választóközönség békés úton egyetértésre jutni nem tudna, a városi hatóság kinevezés útján töltse be azt. Az izraeliták megnyugodtak ebben s választó jogukat tovább is gyakorolták. A zsidó bíróság megmaradt továbbra is, míg azt sok más intézménynyel együtt el nem sodorta a szabadságharcz vihara. 1848-ban jelentik utóljára Újvidék város tanácsának „a héber község tisztújításának eredményét”. A bírói állás és „a héber község belső- és külső tanácsa” megszűnt. Újabbi időben már csak hitközségi autonómiát találunk, mely a polgári aktusokra ki nem terjeszkedik. Különben ezt a hitközségi és polgári autonómiát, mely az egyházi ügyek mellett kiterjedt az adószedésre, apróbb perekre, örökösödési és árva ügyekre, a XVIII. század kormányzati opportunizmusa hozta létre, mely az adminisztráczió megkönnyítése czéljából szervezte a „héber községet.” Az izraelita autonómia jellemzően kiszínezi a tarka népvegyülékből alkotott mozaikszerű Újvidéket, melyet a vezérférfiak bölcsessége hosszú ideig békés egyetértésben tartott össze. Jelenlegi imaházukat a zsidók 1816-ban építették. 1849-ben leégett s csak néhány év múlva építették fel újra.
