A magyarok bejövetele után.
A magyarok bejövetele után.
A XIV. század derekától fogva okleveleink igen gyakran említenek egy Szent-Mihály nevű helységet, mely kétségtelenűl a mai Zombor helyén volt. Az előkelő és gazdag Czobor család birtoka levén, Czobor-Szent-Mihálynak hívták. A legrégibb adat szerint az 1360. év körűl élt a család őse, I. János, kit fiával Istvánnal együtt „de Janussy et Chobor Szt. Mihály, nobilis de Bodrogh”-nak mondanak az oklevelek. Ettől kezdve négy századon át virágzott e család, s bírta, Szent-Mihály helységet, hosszabb-rövidebb megszakítással.
A gyér eseményeket így foglalhatjuk össze: 1469-ben Czobor Mihály fia: János kir. udvarnok és testvérei: Imre meg Márton, engedélyt kaptak Mátyás királytól, hogy Czobor-Szent-Mihály területén kő- vagy favárat építhessenek (in facie poss. C.-Szt.-Mihály in Bodrog fortalitium ligneum seu lapideum cum propugnaculis.) Négy év múltával újra megkapták az engedélyt. Ekkor föl is épűlt a vár, földsánczczal, palánkkal körűlkerítve, melyet még a bővizű Mosztonga is körűlvett. A várról még a mohácsi vész előtt nyolcz évvel is van említés. 1478-ban a várban plébánia-templom volt. 1479-ben Sixtus pápa megengedte, Czobor Jánosnak, hogy Czoborszentmihályba dominikánus szerzeteseket telepíthessen és számukra rendházat építhessen. A Czobor testvérek bőven ellátták a szerzeteseket földi javakkal. A Heteshez (Kupuszina, ma: Bácskertes) tartozó Ivánfalva birtokos és egy halastót adományoztak nekik; a Mária templomnak pedig egy szőlőt. 1497-ben János volt itt a plébános.
Arról is van némi adatunk, hogy a hírhedt Dózsa-féle lázadás ezen a vidéken is dühöngött (1514). Bakócz Tamásnak kereszteshadjáratra hívó bulláját a vármegyében Titelen, Bácsban és Czobor-Szent-Mihályon hirdették ki. Az egész Dél-Magyarországból Bács vára körűl sereglettek össze a keresztesek. Bizonyosra vehető, hogy a „paraszt-király”-nak a nemességet öldöklő, birtokait dúló, fosztogató lázadóitól Czobor-Szent-Mihály is szenvedett, hiszen két alvezérének: Lőrincz czeglédi plébánosnak és Hosszú Antalnak seregét a közeli Apáti (Apatin) határában verték szét. Verancsics állítja, hogy – Bodrog vármegyében is – ezerszerte olyan volt a vérengzés, mint Heródes király idejében.
Azután jött a török-dúlás.
