A város leírása.
A város leírása.
A város a vármegyének délnyugati részén fekszik, a Dunától egy órajárásnyira. Egészen sík vidéken, a tenger színe fölött mintegy 90 méternyi magasságban. Földrajzi helyzetét az éjszaki szélesség 45° 47’ s a keleti hosszúság 36° 47’ határozza meg. Belterülete 723, határa 577 kat. hold. Határa inkább éjszak és kelet felé terjed. A városhoz tartoznak: Csicsova, Bilityobzir, Bukovácz, 224Keleti és Nyugati Gradina, Nenadics, Rancsevó, Sáponya, Sikara és Zsarkovácz szállások (puszták). Talaja áradványos, kitűnő termékenységű fekete agyag. A határ északi felében sok a szíkes, nádas mocsár, melyeknek vizét a Mosztonga patak vezeti le. Ez az inkább álló-víznek látszó sekély patak nyugat felől megkerűli a várost, s a Ferencz-csatorna átszeli; majd délre húzódva, Bács érintésével Dunabökény (Bukin) alatt a Dunába ömlik. A belvizek azonban, különösen nagyobb esőzések alkalmával, annyira összegyülemlenek a városban, hogy a még legnagyobbrészt nyílt árkok nem bírják a Ferencz-csatornába levezetni, s több helyütt elöntik az utczákat. A múlt század 70-es éveiben pedig a Mlaka (pocsolya) nevű külváros sokszor hónapokig víz alatt állott, s olyankor tutajokon tartották fönn a közlekedést. A város csekély lejtőssége miatt a csatornázás igen nagy költségbe kerűlne, azért régóta és folyton sűrgetett megvalósítása még mindíg késik. Zombor két erdejéből ma már csak a kis Sikara erdőcske van meg. A nagyobb Bukovácz nevű erdőt a város kövezési költségeinek fedezésére a hetvenes években teljesen kiírtották. Az éghajlat elég váltakozó, de egészséges. Járványos betegségek igen ritkán, szórványosan fordúlnak elő.
Zombor fejlődésére, azon kívül, hogy a vármegye székhelye s valóságos hivatalnokváros, nagy hatással volt a Ferencz-csatorna, mely 1802-ben nyílt meg a forgalomnak s a várostól délre egy kis negyedóra járásnyira van; továbbá a régebben Alföld-Fiumeinek nevezett, most: Szeged-Rókus–Szabadka–Zombor–Dálja–Szarajevo közötti vasútvonal, mely 1870-ben készűlt el.
