Vita a vármegye lakosságának jelleméről.
Vita a vármegye lakosságának jelleméről.
Bizonyos figyelmet érdemel az a hírlapi vita, a melyet szeptemberben Bács-Bodrog vármegye lakosságának jelleméről a fővárosi és helyi lapok rendeztek. Azért érdekes, mert adatokkal s becses példákkal bizonyították ekkor, hogy a vármegye milyen erős léptekkel halad előre a kiegyezés óta. György Aladár; A föld és népei cz. művében a Bácskát azzal a régi sablonos fölfogással jellemezte, hogy: népe szorgalmas és takarékos, az úri osztály ellenben átlag tékozló és dorbézolásra hajlandó s így a városok hátramaradását nagyrészben a gentry, a tisztviselői kar, egyszóval az úri osztály okozza.” Ez az ítélet már ekkor teljesen fölületes volt, a mit valaha nehány bácskai földesúr alapított meg, bár az irodalomban közkeletűvé lett, hogy a „bácskai” mint jelző a „nagy korhely” szóval lett egyértékűvé. Bács-Bodrog vármegye a lefolyt tizenöt év alatt rendkívül nagy átalakuláson ment át. Valóban épen ez a kor volt az újkori gazdasági renaissance kora, ez alatt az idő alatt lett a vármegye képessé az új és modern élet nagystílű föladatainak felfogására és befogadására. Közoktatásügye jelentékenyen fejlődött, s épen azon az úton volt, hogy a magasabb virágzási fokra érjen. Házi ipara pompás volt s a magasabb ipar csírái jelentkeztek, s a kendertermelést és feldolgozást végző vállalatok európai színvonalon állottak; a mezőgazdaságban rohamosan kezdtek szaporodni a gépek s szanaszét a nagyobb községekben kisebb-nagyobb gyárak keletkeztek. Belsőleg lehetett különösen megfigyelni a nagy átalakulást, a mely különben csak a régi erények természetes kifejlődése volt. Hiszen az egész ország közgazdasági felfogása ebben az időben ment át a régi módú gondolkodási elvekről a modernekre. S a Bácska e téren nemhogy elmaradt volna, hanem messze megelőzte az ország számtalan vármegyéjét.
Ebben a nagy munkában része volt Czirfusz Ferencz kir. tanácsos tanfelügyelőnek, a kit ép ez időben, október közepén ünnepelt az egész vármegye, a főispánnal az élén, abból az alkalomból, hogy harmincz évet töltött a vármegye tanügye vezetésében.
Nemsokára, október 22-én Arany János halálát vette hírül gyászos érzéssel a vármegye közönsége. Sírjára koszorút küldtek és szobrára gyűjtést indítottak meg.
