A bácsi érseki székhely keletkezése.
A bácsi érseki székhely keletkezése.
Karácsonyi János dr. történetíró a bácsi érseki székhely keletkezésének történetét következőképpen világítja meg.
Szent István, a Duna–Tiszaköz és Tiszán túl megtérítése után, 1010 körűl alapította a kalocsai érsekséget és ehhez csatolta a bihari, erdélyi és 1030-ban a marosvári (csanádi) püspökségeket, I. Gyécsa és Szent László idejében a Szerémség keleti fele végleg magyar kézre jutott és azt egyházilag a kalocsai érsekséghez csatolták. Egyúttal Szent László az érsek székhelyét Bácsra tette át, meghagyván azonban Kalocsán is a káptalant, hogy így az érsek megyéjét könynyebben kormányozhassa és különösen közelebb legyen a Szerémséghez. Azért ettől kezdve a kalocsai érseket gyakran bácsi érseknek és az érsekséget is akként nevezik. Szükségessé tette pedig a székhelynek Bácsba való áthelyezését az a körülmény, hogy a Szerémség szláv népét meg kellett tartani a kath. egyházban. A görögök ugyanis schismájuknak itt erős propagandát csináltak és ha a schismára áttér az amúgy is más nemzetiségű nép, a Szerémségnek ezt a részét sem lehetett volna többé Magyarország számára megtartani. A szerémi részeknek az egyházmegyéhez való csatolása 1093 előtt történt, mert ez évben már határvillongások voltak e részben a kalocsai és pécsi főpásztorok között. Az érseki székhely tényleges áthelyezése azonban csak 1094-ben Fábián érsek alatt történt. Ő nevezi magát először bácsi érseknek és ő szervezte, Szent László király segélyével, a káptalant is. Midőn pedig, a királylyal egyetértvén, a székhely és káptalan megerősítését kérte a pápától, bizonyos, hogy azoknak a kalocsai székhelyhez és káptalanhoz való jogi viszonya is kérdés tárgya volt, a mit ugyanakkor rendeztek is. Föltehető tehát, hogy a két székhely, székesegyház és káptalani 298egy érsek alá való egyesítése már a pápai megerősítési oklevélben megtörtént.
