Telepítések.
Telepítések.
Patachich halála után kezdett a helytartóság a Bácska üres rónáinak betelepítéséről gondoskodni. A telepítéseket a kir. kamara intézte. A magyar községek telepítése 1740–1810-ig tartott. Ezalatt keletkeztek a Tiszamenti magyar községek, Ókanizsa, Zenta, Ada, Óbecse, Petrovoszello, Martonos, Szent-Tamás, Mohol, Bácsföldvár, továbbá Bezdán, Kula, Topolya, Baracska, Nemes-Militics, Bátmonostor, Bogojeva, Dautova, Mélykút, Tataháza, Hegyes, Temerin, Madaras, Ókér, Borsód, Ómoravicza (ma Kossuthfalva), Kuczura, Porcsér. A magyarok betelepedésével egyidőben történt a németek betelepítése. Bécs-Bodrog vármegyébe a telepítés 1734 körűl kezdődött, s tartott 1800-ig. Ezzel Csátalja, Novoszello, Futak, Apatin, Priglevicza-Szent-Iván, Karavukova, Hódság, Gágova, Palánka, Gajdobra, Kernya, Krusevlya, Filipova, Veprovácz, Cséb, Kolluth, Bezdán, Bukin községek népesedtek be. Mindezekben a plébániákat az érsekek a kincstárral karöltve szervezték s ennélfogva a plébániák regulácziójának ügye is 1802-ig állandóan a helytartóság és az érsekek gondja volt. A plébániák szervezése természetesen csak a lelkészek jövedelmének biztosítására szorítkozott a hívekkel kötött párbérszerződés megkötésével. Hiányzott még mindenütt a paplak és a templom.
Rendes plébánost az érseki hatóság addig seholsem állított be, míg az, a ki arra köteles volt, állandó és szilárd plébánia-lakot és templomot nem épített. Addig a szervezett plébániákat részint mint filiálisokat, részint mint helyi káplánságokat vagy adminisztraturákat vezették. A plébániák regulácziójára fontos a helytartótanácsnak már 1753-ban május 17-én kelt rendelete, mely szerint a kegyurakat felhívták, hogy plébánosaik részére szessziót hasítsanak ki birtokaikból, melyet a hívek mívelni tartoznak. Mária Terézia királyné pedig 1766-ban a koloniális szesszió kihasítását rendelte el a plébánosok részére. A szessziók kihasítása az urbarium regulácziója alkalmával történt az 1771–1773. években.
