Bács-szerémi esperesség.
Bács-szerémi esperesség.
A telepített német ág. ev. egyházak éppen oly kevéssé voltak szervezve, mint a tótok. Voltak ugyan saját papjaik és tanítóik – ez időben már a tótoknak is, – de egyházhatóságilag a pestmegyei esperességhez voltak csatolva. Csak 1791-ben, mikor valamennyi magyarországi evangélikus tartotta az első országos zsinatot Pesten, alakúlt a bács-szerémi német és tót egyházakból önálló esperesség.
1791 október 8-án a zsinat tizenegyedik űlésén Sztehló András petrőczi és Szimonidesz János orosházi lelkészek azt kérték, hogy a bácsi és békési egyházakat a középponttól a pest-békési esperességtől szakítsák el a nagy távolság miatt. Jogos kérelmüknek úgy tettek eleget, hogy a bácsi egyházakat a szerémiekkel önálló esperességben csatolták össze és ennek a végrehajtását a bányai kerületre bízták.
A szervezkedés nagy fáradságba került, nemcsak azért, mert a terület igen nagy volt, a mi a közlekedést megnehezítette, de azért is, mert különösen a bevándorolt németeknek előbb hozzá kellett szokniok az egyházi önkormányzat gyakorlásához. Az autonómia alapján az egyházközségek lassanként presbitériumot választottak, melynek élén a lelkész állott, ez vezette az egyházközség 355ügyeit. Az egyházközségek választották az egyházmegye tisztviselőit is, kik a lelkészekkel és az évenként választott világi képviselőkkel, az évente egyszer, szükség esetén többször egybehívott esperességi közgyűlésen az esperesség egyházainak ügyeit tárgyalták.
