Futóhomokon álló erdők.
Futóhomokon álló erdők.
3. A futóhomokon álló erdők al- és feltalaja homok, néhol az altalaj lősz, néhol pedig régi tófenékre emlékeztető lerakodás. Az Alföld és vele a vármegye geológiai rétegeinek származására nézve, még az irányadók nézetei is annyira eltérők, hogy a felsőbb rétegek származását határozottan és szabatosan megjelölni – a nem kizárólag geológus – alig meri. Tény azonban, hogy a mai futóhomokos területeken hajdan nagykiterjedésű vizek voltak, melyeket a széltől hajtott futóhomok elborított. A mostani víztartó mélyedések is szemmel láthatóan apadnak, ellepi őket a szélhordta homok. A feltalaj futóhomokja többé-kevésbbé begyepesedett, hepehupás, buczkás területet alkot, néhol azonban teljesen nyílt és minden növénytakaró híján hajtogatja a szél. Az ily nyiltságnak azonban mindig mechanikai kezdőoka van, melyet a szél azután csak folytat. A homoknál vátozatosabb talaj nincsen; ennek humus-, mész-, agyag- és vastartalma, valamint a szemcsék nagysága és érdessége lépten-nyomon változik, úgy hogy 421igen kis területen, egymás tőszomszédságában, gyakran igen élesen elhatárolt, egészen eltérő chémiai és fizikai tulajdonságú talajminőségeket találhatunk. Termőképessége szintén változó, de nagy átlagban silány, mert a valamivel jobbacska homokokat a mezőgazdasági ágak tartják megszállva. Erdőmívelés alá csak az kerül, a mely terület szőlőnek nem kell, egyéb mívelésre pedig végkép alkalmatlan. A futóhomoki erdők kiterjedése a futóhomoki véderdőkkel együtt 26.930 kat. hold.
4. A parkszerű csenderesek – a mezőgazdaságilag mívelt területekben, oázisszerüleg vannak elszórva; majdnem kivétel nélkül humusban gazdag, kitűnő búzatermő talajon állanak. Termőhelyük igen különböző, de valamennyi jó karban van. Kiterjedésük csekélységénél fogva erdőgazdasági jelentőségük nincs.
A vármegye erdőségeinek uralkodó faneme nincsen, mert az erdők típusa szerint változik a fanemek elterjedése.
