Közoktatás.
Közoktatás.
A mohácsi vész előtt az oktatásügy az egyház kezében volt. A káptalanok és monostorok a tudomány és művészet megannyi hajlékai voltak. Az Árpádok korában a vármegye területén a legjelentékenyebb tanintézet a bácsi káptalani iskola volt. 1092–1094-től kezdve, midőn Bács lett a kalocsai érseki székhely, a bácsi iskola székesegyházi iskola lett, melynek feladata első sorban a világi papképzés volt. A bácsi székesegyházi iskolán kívül, az egyes társaskáptalanok székhelyein, mint Titelben, Kőben és Háj-Szent-Lőrinczen is voltak iskolák, hol a káptalani tagok végezték a tanítást. A kői káptalani iskola (a mai Begecs mellett) azonban csak a tatárjárásig maradt fenn, mert a tatárjárás után Bánostorba költözött át.
A káptalani iskolákon kívül, a következő monostori iskolák állottak fenn Bodrogmonostor, Ders, Gajdel, Bodrogsziget, Bátmonostor, Bács, Baja, Futak, Kahol, Küllőd, Czobor-Szent-Mihály és Zenta helységekben. A monostori iskolák első feladata a szerzetesek képzése volt, hol a grammatikát, dialektikát és rhetorikát tanították. E tudományok együttvéve a trivium csoportját alkották. A quadrivium csoportjába tartozó tantárgyak, ú. m. a muzsika, arithmetika és asztronómia ellenben már a felsőbb tanulmányok tárgyai voltak.
