A szerbek kitelepülése.
A szerbek kitelepülése.
Pálffy Miklós, esztergomi várparancsnok, a visszafoglalt Esztergom vidékét be akarta népesíteni, s ezért a bácskai szerbeket igyekezett magához édesgetni. Valószínüleg akkor vonultak ki a szerbek Bácskából és telepedtek le Esztergom vidékén, midőn 1598-ban Pálffy hajdúi Bács vármegyét bekalandozták.
A letelepülő szerbek a velük jövő papokkal (kalugyerekkel) 1598-ban Érsekújvárt fogadtak hűséget, a miről két oklevél tanúskodik. E két oklevélben fel vannak sorolva mindazoknak a falvaknak a nevei, honnan a szerbek kiköltöztek. Az első oklevelet a következő helységbeli kalugyerek írták alá: Aranyos (Baja környékén) Borsód, Nagy-Geöricze (Gyurity), Kispatalom (Pathala-Szent-Péter), Katymár, Vámtelek.
II. Ferdinánd. (Az Orsz. Képtárból.)
Bethlen Gábor. (Az Orsz. Képtárból.)
Thököly Imre. (Az Orsz. Képtárból.)
Veterani Frigyes. (Az Orsz. Képtárból.)
Ebben az oklevélben a kalugyerek fogadalma után még a következő helységekből való tiszttartók és papok hűségi fogadalma következik: Madaras, Újváros, Nagypatalom (Pathala-Szent-Péter vagyis Bátaljaszentpéter), Györgyén, Legyen, Gara, Vaskút (Baja alatt), Sári (a zombori nahijében) és Körtvélyes. A másik oklevélben a következő 23 község megbízottai fogadtak hűséget Halmás (Almás, ma Bácsalmás), Side (Zside), Mátéhát (Mátéháza), Sebesegyhát, 111Kelebia (ma Szabadkához tartozó puszta), Továnkút (Tavankút), Bajánk, Mélkút (Mélykút), Istor (Ostorak, Vastorok), Jankó (Jankovácz, ma Jánoshalma), Ivánka, Máda (mindkettő a kisszállási uradalomhoz tartozó puszta), Szentpát (puszta Jánoshalma határában), Réma (Rém), Borona, Temérdekháti (Temérdekegyháza), Szentivón, Kúnbaja, Szentes, Tóóthát (Tataháza), Kotokhát, Árokhát, Biked.
Ez a nagyarányú kivándorlás jelentékeny hatással volt a hódoltság népességi és gazdasági viszonyaira. A törökök a népességben mindegyre beálló hiányt újabb telepítésekkel igyekeztek pótolni. Ekkor kezdtek nagyobb számmal betelepülni a katholikus szerbek, a bunyeváczok, a kik már a XVI. század második felében is szórványosan előfordulnak a bácskai hódoltság területén. Ezekkel a törökök sokkal türelmesebben bántak, mint az itt talált keresztényekkel és vallási tekintetben is nagyobb szabadságot élveztek.
Az 1606-ban kötött zsitvatoroki béke véget vetett a hosszú háborúnak. Ezzel békésebb idők köszöntettek be a bácskai hódoltságra is, főleg mióta Bocskay a kóborló hajdúkat letelepítette.
A XVII. század elején a közigazgatási beosztásban is változás állott be. Eger bevétele után (1596) ugyanis a törökök új vilajet-et szerveztek Eger székhelylyel, hova a szegedi zsandzsák (liva) is tartozott.
