Alispánok.
Alispánok.
Az alispánok közül kiváló szerepet játszott e korban Zichy Ádám, a kit 1720-ban másod- vagy helyettes, 1721-ben, három jelölt közűl, első alispánnak választottak meg. 1723-ban újra első alispánná választották, egyúttal követül küldték az országgyűlésre is. Követtársa Orbán Ferencz volt, a ki 1724-ben lemondott e tisztségről. Zichy utóda az alispánságban Radics János volt, a ki 1725-től 1730-ig állott a vármegyei tisztikar élén. Az 1728–29-iki országgyűlésen egyedül képviselte Bács vármegyét. Radics, a katholikus párt egyik oszlopos tagjaként szerepelt az országgyűlésen. Azon az emlékezetes ülésen, midőn a porták kiigazítása czéljából az országgyűlés tagjai közűl bizottságot küldtek ki, a melybe a protestáns vallású követeket is beleválasztották, midőn ezek vallási meggyőződésükre hivatkozva, megtagadták az előírt eskü letételét, a katholikus rendek között nagy ingerültség támadt, ekkor Radics János volt a leghangosabb, a ki azt kiáltotta, hogy a protestáns követeket ki kell dobni az ablakon. Radics utódává 1730-ban Szentgyörgyvölgyi Csupor Ádámot választották, kinek helyét 1734-ben, öt jelölt közül Tajnay Mihály foglalta el. Az 1740 november 21 és 22-én Bácsban tartott közgyűlésen ismét Csupor Ádámot választották alispánná. Az ő alispánsága idejére esik a nemesi felkelősereg, úgyszintén az országgyűlés által megajánlott katonaság kiállítása, melyek körül nagy tevékenységet fejtett ki. Csupor Ádámot 1752-ben Tajnay Mihály váltotta fel, a kit 1759-ben Latinovits Péter követett. Az ő alispánsága idejére esik a vármegyei levéltár rendezése is. Midőn Mária Terézia kormányának a figyelme a vármegyei levéltárakra irányult s a levéltárak rendezése iránt 1752 április 28-án rendeletet bocsátott ki, Bács vármegye is hozzáfogott levéltára rendezéséhez s az iratok egybegyűjtéséhez. Eddig az volt a szokás, hogy a hivatalos iratokat a tisztviselők évenként, vagy bizonyos időszakonként, vagy pedig hivataloskodásuk megszüntével szolgáltatták be a vármegye levéltárába, de ennek nem tettek mindenkor eleget. Latinovits alispán azonban bekívánta a tisztviselőktől az iratokat. Egyúttal kezdetét vette a levéltári iratok lajstromozása is, s miként a főispánnak a helytartótanácshoz intézett jelentéséből értesülünk, 1774-ben az 1727-ig terjedő iratokat lajstromoztak. (Századok: 1903. 734.)
Latinovits helyét 1773-ban Lipkay Zsigmond foglalta el, a kit két ízben választottak meg alispánná. Őt követte Kovács József, a ki 1786-ig viselte az alispáni tisztséget, midőn a vármegyei önkormányzat II. József németesítő törekvéseinek áldozatul esett.
