Mikor 1720-ban az országgyűlés kiküldöttei az országos összeírás czéljából az alsó Duna–Tisza közén megjelennek, Bodrog vármegye már önálló törvényhatóságként volt szervezve. Az 1720. évi összeírás különösen becses adatokat nyujt a vármegye akkor népességi, gazdasági viszonyairól és közállapotairól. Bács vármegyét első ízben 1715-ben írták össze, az ekkori összeírás azonban már azért is hiányos, mert a katonai hatóságok nem engedték a határőrvidéki lakosságot összeírni. Az összeírás mindamellett kiterjedt a Határőrvidékre is s mivel ekkor még Bodrog vármegye nem volt elkülönítve, úgyszólván a mai Bács-Bodrog vármegye egész területére nézve nyerünk adatokat.
151Az összeírás szerint e területen 58 helységet találtak; e helységek a következők: Almás, Bácsalmás (második hasonnevű helység), Alpár, Bács mezőváros, Bácsincze, Baja mezőváros, Baracska, Begecs, Béreg, Bogojeva, Bogyón, Borsod, Dautova, Deszpot-Szent-Iván, Doroszló, Futak mezőváros, Gajdobra, Gardinovcze, Glozsán, Goszpodincze, Jankovácz, Karavukova, Káty, Katymár, Kér, Keresztúr, Kollut, Kovil, Kuczura, Kula, Kupusina, Legyen, Lók, Bátmonostor, Monostorszeg, Mosorin, Novoszello, Obrovácz, Parabuty, Paraga, Passinada, Petrovácz, Pivnicza, Plávna, Sóvé, Szántova, Felső-Szent-Iván, Szent-Lőrincz, Szilbás, Szivácz, Szonta, Szterbácz, Tovarisova, Túria, Pétervárad-Sáncz, Vajszka, Verbász, Zombor. – Ez 58 helységben 1252 jobbágy és 15 zsellér, vagyis összesen 1267 háztartást találtak az összeírók. Ebből 35 magyar, 30 német és 1202 szerb háztartás volt. Mivel az összeíró bizottság csupán az adó alá eső területeket vette fel, az összeírt terület még igen csekély volt. Összeírtak 6458 köbölös szántóföldet, 2492 kaszás rétet és 399 kapás szőlőt.