A városok ipara.
A városok ipara.
A fél ország forgalma, a vízi út következtében, Baján át bonyolítódott le. Ezáltal Baja igen korán fejlődött ki s mint már említettük, a czéhek is itt keletkeztek leghamarább. Baja ipara és kereskedelme ez időfajt oly nagy volt, hogy egy 1788-ban Pozsonyban megjelent német közgazdasági lexikon egyenesen Kis-Pestnek nevezi. Szabadkán 1720-ban még csak 9 iparos és egy kocsmáros volt és az ipar csak akkor indult itt is rohamos fejlődésnek, midőn Mária Terézia 1779-ben a szabad királyi városi jogot adományozta Szabadkának. Zombornak 1720-ban egyik kimutatás szerint 12, másik szerint 18 iparosa volt. De II. József idejében e városba már 63 német mesterember költözött. Volt közöttük esztergályos, keztyűs, molnár, bognár, ónöntő, órás, czipész, pék, harisnyakötő, szappanos, rézmíves, nyerges, pecsétmetsző, kádár, késes, tűkészítő, kertész, kosárfonó, fésűs, keményítőkészítő, kártyafestő, zenész, fazekas, szitás, flanellkészítő, szabó, selyemfestő, lenszövő, kárpitos, köszörűs stb. Újvidéknek, mint szintén dunamenti városnak, is már korán virágzott az ipara. Mint föntebb láttuk, 1720-ban már számos iparosa volt. A czéhélet is hamar fejlődött. Többek között volt sebészczéhe is, a mely 1748-ban alakult. Midőn 1774-ben az iparosokat összeírták, az egyes czéhek taglétszáma a következő volt: szíjgyártó- és szűcs-czéh 146, kőmíves- és ács-czéh 72, lábbeli-készítő 119, szabó 179, aranymíves 82, rézmíves 18, asztalos 20, lakatos 16, mészáros 20, szappanos 14, pék 12, keztyűs 4, tímár 7, stb. A fölsoroltakon kívül is voltak még iparágak, de azokat csak egy-két iparos űzte. 1796-ban megnyílt itt a legelső nyomda. Zentán az 1720. évi összeíráskor még nagyon kevés kézmíves volt. A czéhrendszer idején az ipar itt is virágzott.
