Eisenhut Ferencz.
Eisenhut Ferencz.
Eisenhut Ferencz.
Eisenhut Ferencz, festőművész, szül. Palánkán, 1857-ben. Atyja, E. György korcsmáros, a kereskedői pátvára szánta, de az ifjút minden vágya a művészetek felé vonzotta. A későbbi jeles művészre vallanak már azok a rajzai, a melyeket kereskedő-gyakornoki éveiben papírra vetett. Pénz nélkül, senkinek a segélyére nem számítva, ment ki Münchenbe, hogy művészeti tanulmányainak alapját megvesse. Életének ez a kora tele van szenvedéssel, nélkülözéssel. A fiatal festőnövendék azonban nem csüggedett és kitartásának nemsokára eredményét is látta. Apró képei iránt érdeklődni kezdtek a műkereskedők és mestereinek a figyelme is ráterelődött szokatlanul erős tehetségére. Tanulmányainak végeztével régi vágyát is elérte: a napsugaras Keletre utazhatott, a hol művészlelke a festő számára csodás kincsestárat talált. Színhatásokban megkapóan gazdag és érdekes, bizarr képeket hozott haza erről az útjáról. Ezekkel a képeivel azután egy csapásra megalapította hírnevét. A műárusok keresték vásznait, a melyeknek a kelendősége azután arra bírták a művészt, hogy újra és újra felkeresse afrikai és ázsiai tájait. A Képzőművészeti Társulat kiállításain hamarosan a legkeresettebb festők egyike lett. Gül Baba halála czímű színpompás képével az állami aranyérmet nyerte el, művét a király vásárolta meg, míg az Álom czímű keleti képet a Magy. Nemzeti Múzeum számára vásárolták meg. Ez kezdete volt későbbi komolyabb sikereinek itthon a hazában. Számos kitüntetés jutalmazta a jeles művészt, a kit a külföld is megbecsült. Különösen pártfogolta őt Luitpold bajor királyi régensherczeg, a ki számtalanszor felkereste a műtermét és hívta meg a művészt az udvarába. Képei a budai királyi várlakban, a müncheni Pinakothekben, a német, franczia, spanyol és amerikai állami és magánképtárakban sok helyen megtalálhatók. A berlini 1893. évi kiállításon szintén aranyéremmel ismerték el a jelességét. Szülővármegyéje is hálás volt kitünő fiához: az ezredév emlékére megfesttette vele a zentai csatát, mely hatalmas arányú képe a vármegyeház dísztermét ékesíti. A jeles művész iránt való kegyeletből, monografiánk e kötetében műlapon mutatjuk be ezt az alkotását. Eisenhut Ferencz művészpályája, sajnos, hamar szakadt ketté: élete delén, 1903-ban meghalt Münchenben, a mint éppen egy nagy munkáját fejezte be, mely ma az özvegye birtokában van, Palánkán.
