A gazdálkodás fejlődése.
A gazdálkodás fejlődése.
Visszatérve az általános gazdálkodási eljárásra, belterjes gazdálkodási rendszerrel a földmívelő, ú. n. parasztgazdáknál alig találkozunk; kivételek azonban több tekintetben ú. n. sváb polgártársaink, kik szorgalmas és értelmes munkájukkal, a takarmány-termesztés és az ezzel járó állattenyésztés felkarolásával méltán követésre méltó példát nyújtanak a többi kisgazdáknak. El kell azonban ismerni, hogy a jobb gazdasági gépek, vetőgép, jó ekék, fogasok, különféle kultivátorok, már szépen el vannak terjedve s a viszonyok nyomása, munkáskéz-hiány stb. még inkább ösztönző eszközül fog ez irányban szolgálni.
Belterjes gazdálkodási rendszerrel találkozunk azonban az uradalmaknál és a művelt középbirtokos gazdáknál is, hol nemcsak a talaj okszerű megmívelése, a termelvények sokoldalúsága és az állattenyésztés fejlettsége meglepő, hanem a gazdasági gyáripar felkarolása is, így pl. a szeszgyártás, kendergyártás, műmalom s más, a mezőgazdasággal szorosan összefüggő gyártási művelet.
A vetésforgó nagyjában és általánosságban a négyes forgó egy forgón kívüli luczernanyomással, azaz ugar trágyázva takarmánynak, rendszerint zabos bükköny, őszi, mindig búza, kapás, rendszerint tengeri, és tavaszi, mindig zab, ámbár árpát most már nemcsak takarmányozási czélokra termelnek, hanem sörgyártás czéljaira is. E rendszertől azonban több-kevesebb eltéréssel találkozunk oly formán, hogy a fősúly a kalászosokra, első sorban a búzára és másodsorban a zabra van fektetve, s a kapások közűl a tengeri termelésére. A mit százados gyakorlat igazol, mert ez a kétféle termény t. i. búza és tengeri az, a mely bírja az aszályt, a túlságos hideget, meleget és esőt.
A tejszövetkezetek elterjedésével azonban egészen át fog alakulni e vármegye kisgazdáinál is a gazdasági rendszer, mert lesz takarmányuk s ez alapon állattenyésztésük, trágyatermelésük és ez hatalmas lépéssel viszi őket a belterjesebb gazdálkodási eljárás felé.
