Léva.
Léva.
Léva. Az egyház már a XIV. században fennállott. Az oda telepített jezsuiták 1637-ben elvették az evangelikusoktól a templomot és lelkészüket elűzték, ki 1674-ben a gályákra került. Ugyanekkor új imaházat építettek a vár közelében. Rákóczy a várat 1709-ben elpusztította. Ekkor az egyház 220már csak tengődött, 1720-ban pedig vallásgyakorlata betiltatott. A XIX. század elején ismét találkoztak itt evangelikusok, kik leánygyülekezetté szervezkedve, 1829-ben a hontmegyei Csánkhoz csatlakoztak. 1838-ban a már körülbelül 200 lélekből álló filia, leginkább Bolemann János buzgólkodása következtében, megvette a romba dőlt görög nem egyesült templomot, a hozzátartozó telekkel együtt. A templomot rendszeresen helyreállították és megfelelően berendezett iskolát építettek. Csánktól való távolsága, és mert a csánki lelkész a magára vállalt kötelességeket nem teljesítette, Lévát 1845-ben arra indította, hgy anyaegyházzá szervezkedjék és Barshoz csatlakozzék. Azóta életképes egyháznak bizonyult, melyet a Leidenfrost és a Bolemann családok és mások, hathatósan támogatnak és mely nagy áldozatokkal iskolát is tart fenn. Lélekszám 350, ebből az anyában 270. Az egyház szervezete ugyanolyan mint Körmöczé. Lelkész: Bándy Endre, 1892 óta, felügyelő: Leidenfrost Tivadar, uradalmi felügyelő helyben, másod-felügyelő: Medveczky Sándor, tanító: Frecska István, gondnok: Ulreich Nándor, pénztáros: Kern Albert, ügyész, dr. Kaszaniczky Kálmán.
