Birtokosok a XIII. sz. 2-ik felében.
Birtokosok a XIII. sz. 2-ik felében.
A XIII. század második szakában a vármegye területén még a következő birtokosokról emlékeznek meg okleveleink: Beládi Jakab comes, a ki még 1287-ben mint Belád birtokosa említtetik. (Simonyi család levéltára.) Leusták főispán 1258-ban Nemcsény birtokot vette meg 24 jobbágytelekkel együtt István király főpohárnokjától: Bás-tól. (Ugyanott.) Gyékényes birtok Mihály fia Istváné volt, melyet a zálogból a kitűzött időre ki nem váltván, az 1290. február 20-án a Divék nemzetségből származott Rátót fia Tamás birtokába ment át, a ki megelőzőleg már Elefánt fia Péter győrödi nemestől a Győröd nevű birtokot szerezte meg. (Orsz. Lev., Dl. 1280.) András bányai alispán a Forgáchok őse 1258 február 24-én Szencsét nyerte István ifjabb királytól adományul. (Hazai okmt. VIII., 73.) Végül a keresztény hitre tért kún nemeseknek is voltak birtokaik a vármegyében, többek között Aranyos-Maróton is, melynek birtokosa a XIII. század második felében Gyalma volt. E kún urak közé tartozhattak Iván és Kucsmeg is, a kik Rasznicha föld kétharmadát 1284-ben Dama fiainak 21 márkáért eladták, harmada azonban testvérüké: Itóké maradt. (Monum. Strig. II., 179–180.)
Az Anjouk uralkodása kezdetén mélyreható változás áll be a vármegyei családok és birtokviszonyok tekintetében. A régi nemzetségek közül többen letüntek, vagy elköltöztek és helyökbe mások telepedtek, míg a XIII. században szerepelt egyes nemzetségek jelentékenyen kitejeszkednek, újabb birtokokat szereznek, királyi adomány, vétel vagy örökség útján.
518Az Anjouk uralkodása alatt számos új nemzetség telepszik meg a vármegyében. Részint új családok tünnek fel, melyek ama korszakban már mint vármegyei birtokosok szerepelnek, de az előző században még nincsenek róluk közvetetlen adataink. E nemzetségek, illetve családok a következők:
