Halak.
Halak.
E megye vizeiben élő halakból eddig 35 fajt és 2 válfajt ismerünk. A Sebes-Körös halakban igen gazdag. Alsó folyásában a Tiszának majdnem valamennyi hala megfordul. Kizárólagos sajátja a Leucaspius abruptus L. nevű, legfeljebb 8 cm. hosszú, sajátszerű halacska. Heckel eredetileg Lemberg halpiaczáról ismerteti; Siebold azt mondja, hogy Heckel Németország sok pontján akadt reá; nálunk a Körösben fordul elő. (Herman O., A magyar halászat könyve, p. 715.)
A ritkább jellemző fajok közül a Sebes-Körösben találhatók: Acerina Schraitzer Cuvier. Ritkább hal, a Duna vízhálózatának sajátja. Herman még nem ismerte a Körös vizéből, Mocsáry sem említi. Az első példányt a nagyváradi halászok 1892-ben Nagyváradnál a nagyhíd fölött fogták. E példányt Rátkay József tornatanár a halászoktól elvette és mint valami szokatlan halat e czikk írójának adta. Most is megvan a gymn. természetrajzi múzeumában. Cyprinus carpio var. hungaricus Heck., magyar ponty. Különösen a Pecze vizében, a Püspökfürdőnél és a Félixfürdő alatt, leginkább fiatal példányok nagy mennyiségben találhatók. Barbus Petényi Heck., Petényi márnája. Petényi S. e halat 1837-ben a Poprádban fedezte fel. Herman a Körösben is rátalált Feketetó és Csucsa között. Igen gyakori az alig 7 cm.-nyire növő Rhodeus amarus Agass., keserű díszponty, köznyelven sárhal, a Peczében, a Sebes-Körös kiöntéseiben és a Tőz vizében. Felemlítendők még: Alburnus bipunctatus Bl., kétpettyű fehérke, köznyelven szabóhal; Aspius rapax Agass., ragadozóhal; Scardinius erythrophthalmus L., vörös szemű konczér, köznyelven keszeg; Lenciscus rutilus L., köznyelven arany-kárász, a Sebes-Körös legszebb halfaja.
