Nyirok.
Nyirok.
A hegyek lejtőit általában a nyirok borítja. Nyiroknak nevezi a nép a vöröses, rozsdafoltos kötött agyagot, mely már sokkal tömöttebb és szívósabb, mint a lősz-agyag. A nyirok már nem hordalékos talaj, hanem legnagyobb részben helyben képződik, a kőzetek elmállása következtében, bár a víz a nyirkot is sok helyen lesodorja és leviszi a völgyekbe is. A nyirok folyamatosan képződik a jelenkorban is, de a bihari hegyek lejtőit borító nyirok legnagyobb részben még a harmadkorban és részben a diluviumban képződött. A harmadkorban keletkezett nyirok igen finom, homokmentes agyag, mely ha átázik, a vizet soká megtartja és nedves állapotban jól formálható, átmosódás következtében ez is átalakul és tömörségéből veszít. A termőréteg a helyben képződött ősi talajoknál már rendszerint jóval vékonyabb, mint a hordalékos talajnál. Sokszor a termőréteg szilárd kőzeten fekszik és így néha megtörténik, hogy az átázott agyagtalaj megcsúszik.
A bihari szőlőhegyeknek legnagyobb része diluvialis és harmadkorbeli nyirok, a talaj összetétele azonban igen különböző, a mit legjobban feltüntet az egyes hegyvidékek borának színe, tüze és zamatja.
A boráról messze földön híres Érmellék talaja diluvialis eredetű; a nagyváradi Hegyközség talaja azonban, mint ezt a hegyvidék tárgyalásánál felemlítjük, ennél régibb, fiatal, harmadkori (pontusi) eredetü. Az érmelléki hegyek talaja televényben szegény, földje kissé vastartalmú, vöröses agyag, mely legnagyobb részben világos-sárga homok-kövön fekszik.
Biharban a nyirok leginkább a vulkáni eredetű trachit és az üledékes képződésű pala elmállásából keletkezik.
