Ér-Keserü.
Ér-Keserü.
Ér-Keserü, az érmelléki hegyek alatti síkságon, az Ér vize mellett fekvő magyar nagyközség, kevesebb róm. kath. és nagyobbrészt ev. rev. vallásu lakosokkal. Házainak száma 252, lakosaié 1415. Postája Ér-Semjén, távírója és vasúti állomása Ér-Selind. A község már a XIII. század elején előfordul, mint Lőrincz poroszló lakhelye. 1236-ban Keserüi Péter a birtokosa, a XV. század második felében a váradi püspök. Az itteni Püspök-dombja nevü dűlőt a hagyomány elpusztult községnek tartja, valószínűbb azonban, hogy ez az elnevezés tisztán a püspökségi birtoklás emlékét tartja fenn, a mikor ott esetleg uradalmi épületek is állottak. 1552-ben Horváth Péter szerepel mint birtokos, a mult század első felében pedig Nemess Ádám, Németh Albert, Fráter Lajos és László, Kazinczy Viktor és Sándor és a Péchy és a Semsey család. Most Márton Imrének és Sándornak, Kuthy Károlynak és báró Wangenheim Gyulának van itt nagyobb birtoka. A községben két templom van. 73A református templom 1800-ban épült, nyugati része azonban még az ősi egyház maradványa, a róm. katholikus templom 1825-ben. A református egyház birtokában egy 1636-ban készült érdekes aranyozott ezüst-kehely van, melyet Fráter Pál és neje adományoztak az egyháznak. E községben született Keserüi Dayka János, a híres erdélyi szuperintendens. Az erdőben fekvő „Falu helye” nevű dűlőről kétféle szájhagyomány is van a nép között. Az egyik szerint ez elpusztult község helye volna, a másik szerint pedig a tatárjáráskor ebben az erdőben vonta meg magát a falu népe.
