Jákó-Hodos.
Jákó-Hodos.
Jákó-Hodos, az alföldi síkság szélén. a Berettyó mellett fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 178, lakosaié pedig 1083. Postája Szalárd, távírója és vasúti állomása Pap-Tamási. E község a XIII. század végén a püspök tizedlajstromokban már mint egyházas hely szerepel. Hajdan egyszerűen Hodos volt a neve, 1349-ben azonban a Jákó család után felveszi a Jákó-Hodos nevet. A XVI. században a Zólyomiak, a mult század elején és közepén a Lévay, Szilágyi, Ilosvay, Vincze, Jármy, Kiss örökösök, Ercsey, Pesti és Bartos családok voltak a birtokosai, most pedig Bartos Gyula örököseinek és a nagyváradi 1. sz. püspökségnek van itt nagyobb birtoka. A községben levő ev. ref. templom részben középkori építmény. Falainak mészrétege alatt 1848-ban Lugosy József debreczeni tanár érdekes falfestményeket fedezett fel. A templomot 1818-ban alakították át. Ide tartoznak Szárazerdő, Felső-Bartos, Nagy-Bartos, Süvegd és Nagy-Eperjes puszták. Ezek közül Süvegd puszta hajdan egyházas község volt, mely már 1307-ban mint az Osl nembeli András birtoka szerepel, a kitől azt Teletlen Péter, Pál és György testvérek vették meg. 1341-ben az egész község Nadányi János birtokában van, de 1357-ben már fele a váradi püspöké.
