Szalacs.
Szalacs.
Szalacs, az érmelléki hegyek alatt, Szilágy vármegye határán fekvő nagyközség, róm. kath. és ev. ref. vallásu magyar lakosokkal. Házainak száma 646, lakosaié pedig 3536. Postája van, távírója és vasúti állomása Margitta. XII. századbeli német telepítvényes község és már a tatárjárás előtt kiváltságos város. Az aranybulla – 1222-ben – a Tiszántúlra nézve sólerakodó helyül jelöli ki. Egyik utczáját, a hol hajdan a német telepítvényesek laktak, még maig is Bécsnek nevezik. 1374-ben még mindig királyi község, 1397-ben is fennáll itt a királyi sókamara, de ekkor már nemesi családok kezén is vannak egyes birtokrészek. Mária királyné más birtokért elcseréli Gerebenchi Zemere bán özvegyével és fiaival, de 1407-ben Zsigmond király már a váradi székeskáptalannak adományozza, melynek birtokában marad 1557-ig. 1520-ban a vámszedő helyek között találjuk felsorolva. Hajdan a község két részből, illetőleg két községből állott és mindegyik községnek külön temploma volt. Az egyiknek a helyén épült a mai református templom 1798-ban. A másik templom, mely Szent-György tiszteletére volt szentelve, a mai Szent-György-utczán, a hajdani várhegy oldalán állott. Helyét, mely egy magánház udvarán látható, ma is templomnak nevezik. Az 1721-ben, a vármegye részéről megtartott helyszíni vizsgálat Szalacson 146még kéttornyu, monostorszerü egyházról értesít. E község több uralkodót látott falai között. Megfordult itt V. István, IV. László és I. Károly király. Ide temették el Varkocs Miklóst, a kinek az özvegye: Hagymási Katalin, Bocskay neje lett. A XVIII. század elején tótokat telepítettek Szalacsra. Letelepedésük helyét az u. n. Szállásdomb örökítette meg. Hajdani várának sánczai még most is meglátszanak és az alatta elterülő utcza „Burga” néven ismeretes. Római katholikus temploma 1792-ben épült. A lakosok hitelszövetkezetet, kaszinót, önk. tűzoltó-egyesületet és temetkezési egyesületet tartanak fenn. Hozzá tartozik Kupócz puszta.
