Gyermekdalok és játékok.
Gyermekdalok és játékok.
O’sváth Pál, a Sárrét alapos ismerője, a Bihar vármegye magyar vidékein elterjedt érdekesebb gyermekdalok és játékok közül a következőket gyüjtötte össze:
1. Gólya, gólya, gelicze! – Ki lyányát veszed el? – A’ szógabíróét. – Mivel viszed haza? – Síppal, dobbal, nádi hegedűvel. – Mír víres a te lábod? – Azír víres a lábom, – Száraz galyjat átallíptem – Diófára felrepültem – Párna hajat varrtam – Száz pízen eladtam – Százszor is megbántam.
222Ki és mikor készítette e dalt? még gyanítani sem lehet, mert a legöregebb emberek is így tudják, mint szintén a következőket:
2. Hova méssz te Léla? – A mezőre Léla. – Mit viszel te Léla? – Egy éneket Léla, – Mondd el hát azt az éneket! – Nem mondhatom, nem fúhatom – Nem fúhatom, nem mondhatom – Nehéz a nótája. – Lyányok jobban tudják, – A menyecskék rároppantják. – Haj bél, dióbél – Kádár Istók jösz te bé. – Ahun megy egy csürhe, – Egy ember megy malomba, – Bűnét viszi pokolba, – Üssed, üssed a megyfát – Majd eléred a kaptát.
3. Jőjj fel kópé kopogtatni – Aranyos szekéren – Lengyel Gyurka vagdalkozni – Ezüstös szekéren, – Ahun jön az ördög, – Zöld köntösében – Lengyel Gyurka is megjelen – Veres üstökös hajáról – Csöpög a korom.
Ez utolsó dalt borzadást tettetve mondják a gyermekek, mert egymástól így hallották.
4. Egy míj kutba tekinték, – Arany szálat szakíték, – Asszonyunkat látám, – Biborba, bársonyba, – Gyöngyös koszoruba, – A’ ki mer, itt mosolyogni, – Bíró szedi zálogát, – Szabad le guggolni.
E verset körbe forogva több gyermek szokta énekelni, mint szintén ezt is:
5. Higyja, higyja, ki higyja? – Szent Erzsébet higyja – Átal mennénk rajta. – Megvámollak rajta. – Akár vámolsz, akár nem – Átal megyünk rajta. – A minap is itt járátok – Hidam lábát letörétek – Meg nem csinálátok. – Megcsináljuk, ácsok vagyunk – Sóskából, lapuból, káposzta torzsábul – S ingyen aranyozzuk. – Hol vettétek ingyen aranyotokat? – Mind fenn vótunk Bódog asszonnál, – Kérvén kértük, – Adván adták – Tekenővel mérték. – Amoda egy kis ház – Tele van nádmízzel – Egye meg a legeslegutolsó.
E dal mondása alatt két gyermek kezet fogva s abból ívet alakítva külön áll, a többi pedig egymás kezét fogva külön sort alkot. E verset aztán kérdések és feleletekben, a külön állók egyike és a sorban lévők elseje, mint szóváltást mondja fel; a többi gyermekek csupán a hídra tett rohanásban és az utolsó három sor dalolásában s végre a futásban vesznek részt.
Rippai öreg paraszt.
O'sváth Pál gyűjteményéből.
