Lakodalom.
Lakodalom.
A lakodalmat itt is rendszerint a vőfélyhivogatás előzi meg. A lakodalom alkalmával a vőlegény házától a násznagyhoz is elmennek, és miután ott egy keveset iddogáltak, a násznagygyal együtt a vőlegényes házhoz és innen a vőlegénynyel a menyasszony házához mennek; de ott az udvaron maradva kikérik a menyasszonyt. A menyasszony helyett először egy sánta, vagy sántító asszonyt küldenek ki és megkérdik, hogy ezt keresik-e? Miután azt a vőlegény nem fogadja el, kiküldenek egy vakot, vagy magát vaknak tettetőt, de miután a vőlegény ezt is visszaküldte, kijön maga a menyasszony, a vőlegényt a násznagygyal a szobába vezeti, a hol a menyasszony a násznagy és a vőlegény közé az asztalfőhöz ül. Ezzel kezdetét veszi a pálinkázás. Ezenközben a vőlegény szétbontja a menyasszonynak pántlikával 234befont haját, a pántlikát a földhöz vágja és reá tapos, a mi azt jelenti, hogy most már ő az úr a háznál. Majd imádkoznak, a mi után két vőfély jobbról-balról megfogja a menyasszonyt és kifelé akarja vezetni. A menyasszony kissé huzakodik, vonakodik, de végre enged, kimegy, a kint váró vendégsereg szépen sorakozik és tarka kendőkből és apró selyemkendőkből készült, virágokkal és csörgőkkel feldiszített zászló alatt, néha gyalog, távolabb helyre kocsin, módosabbaknál muzsikaszóval és lovaslegény kisérettel, de majdnem mindenütt pisztolydurrogatások között, mennek az esküvőre. Ennek megtörténte után ismét a menyasszonyi házhoz térnek vissza, a honnan a menyasszonyt csak naplemente után viszik el a vőlegény házához, a hol időközben az udvarra egy asztalt állítottak, melyen egy tányér tiszta búza, egy tál tiszta víz, friss czipó és bazsalikom fekszik. A lakodalmas nép, élén a vőlegénynyel és a menyasszonynyal az asztalt háromszor körüljárja, miközben két leány a vízbe mártott bazsalikommal a násznépet locsolja és a búzát is a násznépre szórja, a czipót pedig a levegőbe dobják, és a ki elkapja, az menten szét is osztja. A lakás küszöbén a menyasszony – most már fiatal asszony – anyósa egy üveg pálinkát és egy egész kalácsot ad a fiatal asszonynak, megöleli, megcsókolja, a vendégekkel együtt a szobába vezeti, a hol a menyasszony a pálinkát és a kalácsot átadja a násznépnek, ő pedig a nagyvőfély és a nyoszolyóasszony kiséretében külön kis szobába vagy kamarába megy; ha pedig ez sincs, a sarokba húzódik, a hol a nászasszony felkontyolja, mialatt a fiatal asszonynak egy kis idegen fiugyermeket kell a karjaiban tartani. Csak ezután vezetik vissza a vendégek közé és adják át a fiatal férjnek, a ki megtánczoltatja. Közben pedig folyton vígan vannak, mulatnak éjfélutánig, ekkor aztán a vőfélyek, zászlótartó és a fiatalság kocsin hozzák el a menyasszony ládáját és ruháját, nagy rikkantások és víg nóták kíséretében.
A legtisztábban Méhkeréken tartják meg e szokásokat, a hol három érdekes oláh közmondás is járja, mint: „A ki délig kurta, délután is kurta”, azután: „Hazugsággal lehet reggelizni, de vacsorázni nem” és: „Nem minden szárnyas ennivaló.”
