B) A protestáns egyházak.
B) A protestáns egyházak.
A XVI. század elején nyugatról elterjedt tanok, melyek a kath. egyháztól való elszakadást előidézték, főleg a mohácsi vészt követő korszak küzdelmei közepett, csakhamar eljutottak Bihar vármegye határaihoz is. Az új hit terjedését, miként az ország többi részeiben, úgy Biharban is, az egyházi javaknak az egyes főurak által történt elfoglalásán kívül, főleg politikai okok segítették elő.
Bihar vármegye területén, hol egykor szórványosan husziták is előfordultak, minélfogva az új tanok elterjedését huszita emlékek is lényegesen elősegítették, az új tanok első hirdetői közül: Szegedi Kis István már 1545–1550. közt fejtett ki nagyarányu tevékenységet a Körös-Maros közén. A szomszédos Békés-Gyla földesura: Brandenburgi György már 1522-ben, majd az ő példáján indulva, Mágócsi Gáspár, 1553. óta gyulai várnagy, hasonlókép terjesztette az új hitet bihari birtokain, kihez Majsai Imre és Nadányi István, békés- és biharvármegyei birtokosok is csatlakoztak, míg Debreczenben elsőízben Bálint pap 1536-ban lépett fel Török Bálint pártfogása alatt. (Szücs Istv. – i. m. III. 537. l.)
1538-ban már Váradon is voltak az új hitnek hívei, a kik közül egy egyházfit, minthogy egy katholikus nőt bántalmazott, Fráter György, az 1525-iki törvény alapján, máglyán égettetett el. (Bunyitay – i. m. I. 398.)
Az új hit első terjesztői.
Iskolák.
Viszálykodások.
Az 1630-iki debreczeni zsinat.
A XVII. század.
Az ordinált papok 1597–1653. között.
