Fráter György.
Fráter György.
Czibak Imrének 1534-ben Felmérnél történt legyilkoltatása után János király Martinuzzit, családi néven Utyeszenics Györgyöt, másképen Fráter Györgyöt, korának legnagyobb férfiát ültette a váradi püspöki székbe. Az alacsony sorsból a legfőbb papi méltóságra emelkedett lánglelkü főpap, abban a szomorú időben, mint tűzoszlop válik ki társai közül.
Várad ekkor János király országának fővárosa lőn; itt tartá udvarát a király is, ide gyűltek a nemzeti királyság hívei, a külhatalmak követei, itt köttetett meg 1538 február 24-én Ferdinánd és János királyok között a váradi béke, mely az utóbbi számára, 1540-ben bekövetkezett haláláig biztosítá a koronát. Ez időben keletkezett itt a reformáczió.
Fráter György egy egyházfit, kit azzal vádoltak, hogy egy szentkép előtt imádkozó nőt arczúl ütött, máglyán égettetett meg. Való, hogy míg Fráter György élt, a reformáczió Váradon és környékén nem boldogult.
Mint kincstartó, gondoskodott arról, hogy az eshetőleges hadjáratokra elegendő pénze legyen, a váradi várat megerősíttette, ágyukat öntetett, melyeknek ketteje még száz év mulva is ott állott a vár „Aranyos” és „Veres” bástyáján.
János király halála után I. Ferdinánd, Fráter György miatt, nem érvényesítheté a váradi békében szerzett jogait, és a mikor ezt érvényesíteni akarta, Izabella, özvegy királyné, fia János Zsigmond nevében behívta a törököt, Szolimán pedig megvervén I. Ferdinánd hadait, elfoglalta Budát.
E foglalás következménye lőn, hogy több úri család Váradra menekült, Váradon kerestek menedéket a margitszigeti apáczák, kiket a szentjánosi monostorban helyeztek el. Buda és Pest iparosai közül is számosan találtak barátságos otthont Nagyváradon.
Martinuzzi 1551 évi deczember 17-én Alvinczen meggyilkoltatván, utóda Zabardy Mátyás lőn.
