Ármentesítő társulatok alakulása.
Ármentesítő társulatok alakulása.
A bihari Nagy- és Kis-Sárrét már a század elején magára vonta a nemzet sorsát intézők figyelmét. A helytartótanács a Körös-völgy felvételét elrendelte és a munkálattal Huszár Mátyás nagyváradi kir. kamarai igazgató mérnököt bízta meg. Huszár Mátyás számos kiváló munkatársának, köztük a felejthetetlen Vásárhelyi Pálnak közreműködésével, az 1820-at követő esztendőkben fejezte be a Körösök és Berettyó felvételét. Tervet is készített a Körösök, különösebben a Berettyó szabályozására és az országos építési bizottsághoz intézett jelentésében a Berettyó vizének a mocsaraktól való elzárását és a Sebes-Körösbe leendő bevezetését javasolja.
E tervet magáévá tette Kecskés Károly Tisza-szabályozási főmérnök, ki azt az 1848-ban gróf Széchenyi István közlekedési miniszterhez intézett jelentésében a legczélszerűbbnek és mindenesetre végrehajtandónak mondja. Ugyanekkor intézkedés történt, hogy a Körösök és a Berettyó szabályozási tervének kidolgozására Gyulán hivatal állíttassék fel. A hivatal a szabadságharcz miatt nem kezdhette meg működését.
Az abszolut korszakban, a mikor minden gyülekezést eltiltottak, az ármentesítendő területek birtokosainak összejövetelét, a szabályozási ügyek megbeszélése czéljából, megengedték. – Csakhamar megalakultak a társulatok, hogy a Széchenyi által kezdeményezett munkát végrehajtsák. A Berettyó-társulat érdekeltsége Püspök-Ladányban 1852. szeptember 4-én Szauer László pénzügyi tanácsos elnöklete alatt alakult társulattá, az 1853. november 30-án Debreczenben tartott közgyűlés pedig a társulati alapszerződést megállapította.
A Fekete és Sebes-Körös völgyében a mozgalmat a vidék egyik legnagyobb birtokosa, Tisza Lajos cs. és kir. kamarás indította meg. Az első alakuló gyűlést 1854. február 16-án tartották meg Szalontán. – A megalakult 263szalontai vízszabályozótársulat működése kezdetben kiterjedt úgy a Fekete-Körös, mint a Sebes-Körös völgyére. Első elnöke, Tisza Lajos azonban buzgólkodásának eredményét nem érhette meg, mert 1856-ban elhúnyt. Az elnöki állásra 1856-ban fiát, borosjenői Tisza Kálmánt, a későbbi miniszterelnököt választották meg.
A társulatok szervezete idők folytán rendkívül sok változásnak volt alávetve. Így 1881-ben a szalontai társulatot a hosszúfoki társulattal egyesítették „Bihar-békési egyesített vízszab. és árment. társulat” neve alatt. 1885-ben a bihar-békési társulat öblözetei külön társulattá alakultak. A fekete-körösi árment. társulat székhelye Nagy-Szalontán maradt, a Sebes-Körös társulat székhelyévé azonban Nagyváradot választották, míg a hoszszúfoki társulat székhelye Békés lett. A Berettyó-társulat székhelye 1868-ig Debreczen volt. E társulat kezdetben a B.-Ujfalutól Mezőtúrig és Kis-Újszállásig terjedő területeket foglalta magába, ehhez csatlakozott – pénzügyi külön állásának fentartásával – 1857-ben a Felső-Berettyó osztály B.-Újfalutól Szalárdig terjedő területekkel, 1859-ben pedig az Ér érdekeltsége lépett be Pocsajtól Szalacsig terjedő területekkel.
A társulat székhelyét 1869-ben Nagyváradra tették át, ez alkalommal a társulatból kilépett az Ér-osztály. 1871-ben a Berettyó alsó és felső osztálya pénzügyileg is egyesül. 1879-ben a Berettyó-társulatból kivált az ivánfenéki érdekeltség és Gyoma székhelylyel külön társulatot alakított. Az 1881-iki árvíz után szervezték a mezőtúr-mesterszállási öblözetet és úgy ezt, mint az előbb kivált ivánfenéki öbözetet – pénzügyi önállóságuk fentartásával – Nagyvárad székhelylyel, egy közös társulatban egyesítették „Berettyó-körösi társulat” elnevezéssel. A közös szervezet 1886- és 1888-ban végrehajtott változtatásokkal tartott 1896 januárig, mindőn a miniszterium mind a három osztály kivánságára megengedte, hogy az egyes osztályok külön társulattá alakuljanak.
