A párkányi csata.
A párkányi csata.
A fegyverzajra figyelmessé lett párkányi törökök szintén rájuk törtek, s mire hajnalodott, az érsekújváriak csak nagy veszteségek árán tudtak hazajutni. Forgáchot e kudarcz nem csüggesztette el. 1663 aug. 6-án, midőn a nagyvezér már Esztergom alatt táborozott, újból Párkány ellen fordúlt, azzal a szándékkal, hogy az erődöt megtámadja és felégeti. De a törökök már eleve értesültek Forgách tervéről, s felkészülve várták a támadást. Az erődítvényben akkor 4000 török tanyázott, azonkívül a túlparton 16.000 embert tartottak készenlétben, a legkiválóbb török vezérek, mint Ibrahim basa, Kaplon basa, Serdár Ali parancsnoksága alatt. Forgách mit sem sejtve, egész Köbölkútig hatolt előre, de a mint ott megtudta, hogy a törökök megkezdik az átkelést, vissza akart fordúlni; Pio marchese azonban ekkor is az előnyomulás mellett volt, valamint a tisztek is, a kik a visszavonulást szégyenlették, s ez okból a támadás mellett döntöttek.
A törökök aug. 7-ére virradóra, egész éjjelen át várták a támadást, s mire Forgách Ádám hada Párkányhoz ért, hirtelen összekapcsolták a hidat, melyen gyorsan átszállították az Esztergomnál levő had egy részét; így közel 12.000 ember állott szemben Forgách maroknyi hadával. A harcz rendkívül véres volt s a magyarok teljes vereségével végződött. Az elesettek között volt Lippay János és Esterházy György, az esztergomi vár Szent Istvánról czímzett prépostja is továbbá közel 700-an estek foglyul, ezeket a törökök részben leölték, részben pedig, mintegy 342-őt, Budára szállították.
A vereségnek erkölcsileg is nagy hatása volt. A közeli vármegyéket, melyek oly sok derék fiaikat vesztették el, nagy rettegés fogta el, s ezt csak növelte az a körülmény, hogy a török Szőgyént, Verebélyt és Komjátot is elfoglalta. (Millenn. Tört. VII. 176. – Hadtört. Közlemények 1896. – Némethy Lajos i. m.)
