A várőrség lázadása.
A várőrség lázadása.
Dampierre ekkor a várba vonult vissza. Az elcsüggedt őrség azonban lázongani kezdett, s a vár feladását követelte tőle, miután látta, hogy Lolla Mohamed nagyvezér új erősítést küldött az ostromló seregnek. Dampierre az őrség kívánságának vonakodott eleget tenni, mire a fellázadt katonák elfogták és Ali 354budai basát bebocsátották a várba, hogy alkudozásba bocsátkozzanak vele a vár feladása iránt. Ali basa szabad elvonulást biztosított az őrségnek, mely okt. 3-án a várat Lolla Mohamed nagyvezér kezére juttatta.
A törökök Dampierret és az 5400 főnyi őrséget Komárom felé küldték, míg a betegeket és a sebesülteket külön e czélra berendezett hajók szállították Komáromba, Esztergom eleste megütközést keltett a felkelők táborában, mert nem akarták, hogy a felkelést a török aknázza ki; maga Bocskay István fejedelem is szemrehányást tett a nagyvezérnek, de annál nagyobb aggodalmat okozott az eset Bécsben és Prágában, hol az őrség tisztikarának haditörvényszék elé való állítását rendelték el s közülök többet kivégeztek. (Millen. Tört. V. 597. Hadtört. Közlemények 1893. Némethy Lajos i. m.)
A török nagyvezér, látva Esztergom rongált állapotát, sietve elrendelte a vár kijavítását, parancsnokává pedig Kara Ali basát nevezte ki, a ki rablókalandjaival és zsarolásaival tette nevét rettegetté.
Bocskay felkelő hadjárata a bécsi békével (1606) ért véget, viszont az utóbbit kiegészítő zsitvatoroki béke (nov. 11-én) Esztergom várát és a vármegye túlnyomó részét meghagyta a török birtokában.
