Béketanácskozások.
Béketanácskozások.
Bethlen második támadását kettős békekötés követte. Az 1624 május 8-án kötött bécsi béke után Ferdinánd udvara a törökökkel is megkezdte az alkudozásokat, melyek kizárólag a zsitvatoroki béke egyes pontjai körül forogtak. A béketárgyalások csak 1625 ápril első felében indultak meg Hidasgyarmaton, (Kőhídgyarmat), Párkány és Szőgyén között. Ferdinánd biztosai már 1624 végén Komáromban voltak, de csak 1625 ápril elején mentek Szőgyénbe, nehogy úgy tünjék fel, mintha ők kezdeményeznék a békekötést. Ferdinánd biztosai: báró Kwich János Jakab, Frangepán Miklós, Esterházy Miklós, Althan Adolf, Cziráky Mózes és Galler Zsigmond ekkor átmentek a gyarmati mezőre, hova csakhamar megérkeztek a török küldöttek is, mint a budai mufti, a budai defterdár, Jajha és Amhát basák, Haczi Bajaram olajbég, a kik Párkányban laktak; ugyanitt tartózkodtak Bethlen Gábor követei is.
A tanácskozások a gyarmati mezőn felállított sátorban folytak, melyen az erdélyi követek: Kamuthy Farkas, Toldalagi Mihály és Borsos Tamás is részt vettek, bár Esterházy hevesen tiltakozott megjelenésük ellen. (Esterházy Miklós Magyarország nádora. II. 119–116.)
Ferdinánd követei kénytelenek voltak Vácz és a horvát várak visszakövetelését a legközelebbi tárgyalásokra halasztani, így azután a gyarmati békét 1625 május 26-án megkötötték, mely általánosságban a zsitvatorokit erősítette meg. (Millen. Tört. VI. 367.)
Bethlen Gábor harmadik támadása az 1626. évben nem keltett nagyobb mozgalmat a vármegyében, csak Murtéza, az új budai basa jelent meg a vármegyében, és felhasználva a Bethlen és Wallenstein közötti hadműveleteket és seregeik lekötöttségét, a Kéménd feletti kis palánkot, Garam-Damásdot foglalta el.
Ferdinánd követei a portánál erélyesen követelték ugyan Murtéza megbüntetését, de mivel Murtéza az 1627 márcz. 28-án tartott dívánban Damásd visszaadását kimondotta, a szőnyi tárgyalásokon már nem került szóba az ügye.
A szőnyi béke, mely jelentékenyen kedvezőbb volt a zsitvatorokinál, Esztergom vármegye hódoltsági viszonyaiban változást nem idézett elő. (Millen. Tört. VI. 396.)
