Bottyán János.
Bottyán János.
Bottyán János, kurucz tábornok, szül. Esztergomban, a XVII. század közepe táján. Harczias szelleme és vakmerő bátorsága a harczi térre vonták őt, s előbb a séllyei, majd az esztergomi végvárakban katonáskodott. 1683-ban az esztergomi vár lovasságának főhadnagya lett; Lipót császár pedig a török ellen vívott hadjárat után ezredessé, s egy magyar huszárezred tulajdonosává nevezte ki. Elvesztvén a csatározásokban fél szemét, katonái Vak Bottyánnak nevezték el. A karlóczai béke után visszavonult esztergomi kastélyába; de 1701-ben már a Rajna mellett harczolt, a honnan hazatérve, a császáriakkal a fölkelők ellen küzdött. Méltatlan üldözésnek lévén kitéve, 1704-ben II. Rákóczi Ferenczhez állott, ki őt azonnal tábornokká tette; ez időtől ő lett a kurucz háborúk leghősiesebb s úgyszólván mondaszerű alakja. Egymásután aratta diadalait Felső-Magyarországon s a Dunántúl; erejének és bátorságának igen sokat köszönhettek a fölkelők. Számos diadala után 1709 szept. 27.-én halt meg Gyöngyös mellett, Tarna-Örsön levő táborában.
Bottyán János vezénylő tábornok levelezései s róla szóló más emlékezetre méltó iratok (1685–1716.) czímen összegyűjté s kiadta Thaly Kálmán 1883. a kuruczkor történetére nézve nagyfontosságú iratait.
