Népköltészet.
Népköltészet.
A népköltészet megtermékenyített és soha ki nem apadó forrásából buzognak föl a követválasztások alkalmával dalolt kortesnóták is, valamint azok a lakodalmi versek és mondókák, a melyeket a vezető vőfély oly büszkén mond el tisztének tudatában. Nemkülönben a más, ünnepélyes alkalmakkor elverselt rigmusok, ezek sorában a pásztor- és bakterénekek is egy-egy, verselésre hajlandóbb s a nép által dalos-nak nevezett lelkéből pattannak ki. Itt van pl. mutatónak, a Mátyás király nagy áldomásadásáról híres Sajógömör nagyközség éjjeli őrének, az 1848-ban élt Miskolczi Miklósnak a saját kifundálású bakterverse:
Tizet ütött már az óra, – Isten segíts minden jóra. – Elmégy a nyugodalomba, – De nincs írva homlokodra, – Mire viradhatsz hólnapra, – Örömre-e? vagy a búra. – Tizet ütött már az óra.
Tizeneggyet vert az óra, – Áldassék az egek ura, – Ki nem szunnyadozik soha. – Tizenegyet vert az óra.
Tizenkettőt vert az óra, – Ébren aludjál ágyadba, – Hogy kár ne érjen házadba. – Tizenkettőt vert az óra.
Éjfél után ütött egyet, – Egy nappal értünk már többet, – Utáljuk meg bűneinket, – Úgy dícsérjük Istenünket. – Éjfél után ütött egyet.
Éjfél után óra kettő, – Dicsértessék a teremtő, – Hiába a városőrző, – Ha az Isten nem segítő. – Éjfél után óra kettő.
Éjfél után óra három, – Már a várost im bejárom, – Szemeimet is bezárom, – A várost Istenre bízom. – Éjfél után óra három.
