A nemzeti költészet fénykora.
A nemzeti költészet fénykora.
Abból a nagy és alapvető munkából tehát, melyet Magyarország értelmes népe kifejtett azon időtől fogva, mióta tudatára jött annak, hogy hazánk fennállásának igazi fundamentumát nem a kardok és szuronyok, hanem a szellemi erők képezik: Gömör-Kishontmegye írói számára a multban tisztességes részt követelhetünk. A természet által osztályrészül juttatott talentumok szerint szolgálták hazájok jövendőjét s a mint nem tekintjük a megye érdemének azt, hogy fiai közül egyik-másik a hírnév és dicsőség ama felső fokára emelkedett, melyen egy egész ország szeme meglátta, ép úgy nem írjuk hátrányára azt sem, mikor a szellemi munkával foglalkozó értelmiség az elismerés szinvonaláig nem jutott el.
Mint fentebb érintők, az a mozgalom, melynek a XIX. század harmadik évtizedétől kezdve czélja volt a magyar nép politikai tényezővé való emelése, új korszaka a nemzeti történelemnek és a művelt magyar szellem fejlődésének. Mert a százados jogok zsilipjein átáradó új szellem, tárgyban és eszmében oly gazdag termékenységgel áldotta meg a költészet mezejét, hogy e kort méltán nevezik a magyar nemzeti műköltészet fénykorának. Ám tekintsük puszta véletlenségnek, hogy költészetünk triászának egyik legnagyobb alakja Gömör vármegyében látta meg a napvilágot, hogy itt ringott bölcsője a nemzet csalogányának, de az is bizonyos, hogy a gömöri ősnemes 362társadalomnak és a felemelt magyar népnek lélekben való összeölelkezéséből meg kellett születnie annak az erős nemzeti szellemnek, melynek első képviselője az irodalomban a „Virágregék” nagynevű költője volt. És ha Gömörmegye közönsége önérzettel tekinthet vissza Gyöngyösi századára, mikor a politikai történelem szinpadán a megye főurai közül a Széchyek, Wesselényiek, Koháryak, Andrássyak játsztak főszerepeket, ha ez az önérzet a XVIII. században egy Bartolomaeides s egy Hatvani mélységes tudományában tápot nyer, bizonyára a mult időkre való hivatkozásnak legfényesebb koronája az az időszak, midőn a nemzeti géniusz csillaga a hanvai parochia felett lebegett.
Mindezeknek tanúbizonyságául álljon itt az a koszorú, melyet Gömör-Kishont vármegye íróiból, tudósaiból és művészeiből állítottunk össze, különös tekintettel a vármegye szülötteire.
