Danielik János.
Danielik János.
Danielik János, bölcselet doktor, vál. pristinai püspök és egri kanonok, szül. Murányban 1817 május 20-án, meghalt 1888 január 23-án Egerben. Pappá szenteltetése után a zsidó és görög nyelv tanárává neveztetett ki Rozsnyóra, honnan a szabadságharcz kiütésekor Pestre ment, a Religió és Nevelés czímű lap szerkesztőségébe. Itt a császári udvar iránt tanúsított loyalitása következtében kedvelt egyéniség lett s az egri káptalanba történt bekebelezése után előmenetelének útja megnyilott. Azonban az ötvenes évek folyama alatt báró Kemény Zsigmond, kivel szoros barátságot kötött, meggyőzte őt arról, hogy a nemzet küzdelmei jogosak voltak s az előnyös kibontakozásra még mindig van remény; ezóta a szabadság ügyének egyik legbuzgóbb támogatója lett. Szabad szellemű czikkei az akkori kormány előtt feltünést keltettek, a Religiót betiltották s őt két havi fogházra ítélték, melyet le is ült. Nagy tevékenységet fejtett ki a Szent István-társulat körében, melynek nagyobb kiadványai (Cantu Cae-ar, Egyet. Encyclopaedia) az ő buzgólkodásával jöttek létre. Ő alapította 1861 május 5-én a Szent László-társulatot. A Magy. Tud. Akadémia 1858-ban levelező tagjává választotta. Munkáinak legnagyobb része a Religióban megjelent czikkek, értekezések. Önálló művei közül nevezetesebbek: A kath. egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben. – Magyarországi szent Erzsébet élete. – A bölcsészet számára igényelt szabadságról (akad. székfoglaló). – Történeti tanulmányok. – A jog alapja és kút forrása. – Középkori államtan.
