Madarász Viktor.
Madarász Viktor.
Madarász Viktor, festőművész, a régi magyar nemes M. család ágából, született Csetneken, 1830 decz. 14-én. Tevékeny részt vett a szabadságharczban, melynek befejezése után festészeti tanulmányokkal foglalkozott s 1851-től 56-ig a bécsi festő-akadémián, majd a párisi Ecole des beaux arts-on mint Leon Cogniet tanítványa szép sikerrel tanult. Először a párisi Salon kiállításán tünt föl 1861-ben, midőn magyar történeti tárgyú képeivel aranyérmet nyert. A hetvenes évek elején hazajött, – de miután művészetét a három évtized előtti kor társadalma nem méltányolta eléggé, vázlatain túladott s művészetével teljesen felhagyott. Azonban az újabb műkritika készséggel elismeri, hogy M. egyik legerősebb és legönállóbb tehetsége volt a fejlődő magyar festőművészetnek, ki felfogásával a történeti kor szellemét tükrözte vissza s úgy a technikában, mint a komoly színek gazdagságában csak Munkácsy multa felül. Festményei többnyire történeti tárgyúak s e genre-t nálunk ő emelte európai szinvonalra, a száraz német iskola helyett az elevenebb franczia irány felé fordulván. Nemzeti képtárainkat számos nagybecsű alkotással gazdagította; ezek közül nevezetesebbek: A bujdosó álma, egyik legelső műve, melyben már eszmei tartalomra törekszik. – Zách Klára, Báthory Erzsébet, Zrínyi és Frangepán búcsuja a bécs-újhelyi siralomházban; nagy hatású s másolatokban országszerte elterjedt képek. Az egyszerű és nemes felfogásnak igazi mintája Hunyady László (fehér lepellel letakart holttest, a lábánál térdeplő két nőalak). Izabella királyné czímű nagyszabású történeti festményét már nem tudta értékesíteni s e körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy művészetével felhagyjon. Alkotásai a nemzeti múzeum képtárának legértékesebb darabjai közé tartoznak.
