Dohány.
Dohány.
Tekintve, hogy a vármegye területén sok jó dohánytermő-talaj van, e növény termesztését nem karolják fel oly nagy mértékben, mint azt megérdemelné, pedig ha szakszerűen kezelnék, a gömöri dohány nagy hírnévnek örvendene. A csetneki muskotály már a multban híres volt. Serke vidékén is termeltetik és mintegy 220–230 há-nyi területet ültetnek be évente, melynek évi hozama 3564–4000 q között váltakozik. A termelés körül való eljárás egyszerű; a gazda dohányos kertészeket tart, ahhoz képest, a hány holdat veteményez. Egy kertész-család 5–6, sőt 7 hold dohányföldet is kap művelésre, melynek minden munkáját szerződésszerűleg köteles a szállitásig végezni. A termés fele értéke őt illeti és ezenkívül a gazda látja el lakással is. Kapnak egy hold tengeri földet szántva és bevetve, néhol nyáron egy tehenet és lovat tarthatnak és itt-ott egy sertést is. Míg a dohányból pénzt látnak, 209a gazda tartja őket előleggel, valamint a gazda tartozik a szárításhoz szükséges dohánypajtákat berendezni és fenntartani. A termelt fajtákat a dohánybeváltó hivatal állapítja meg. Legjobban díszlenek a budai, szamosháti és a muskotály-félék.
Gömör-kishont-vármegyei tót népviselet.
Bród Ernő aquarelje.
A palántanevelésre nyitott melegágyakat használnak, szalmatakaróval, s a rászák pikirozva nem lesznek. A magvetés eme nyitott melegágyakban márczius közepe körül kezdődik s a rásza-kiültetés már május közepén megindul s tart egész június végéig. Az érés idejének kezdete augusztus második felére tehető s ettől a szedés eltart a hidegek beálltáig. A dohányt fejlődése alatt szorgalmasan kezelik, tisztán tartják, úgy, hogy a külső munkálatok példaszerűek. A szedéstől való munka azonban kezdetlegesebb. A súlynak a minőséget alárendelik. A szárító pajták szűkek és rosszul szellőztethetők. A leszedett termény a szárító pajták talaján megy át az első erjedésen, mely után felfűzetve száríttatik. A téli munkák, mint a simítás, osztályozás, csomózás és bálozás elég rendszeresen történnek.
