Tolnai Máté.
Tolnai Máté.
A commenda-rendszer így végül egyszerű uradalommá sülyesztette az egykor nagytekintélyű apátságot, a melyet Ransanus olasz püspök és nápolyi követ hallomása szerint (1488.) országszerte »főapátság«-nak ismernek. Monostorában a szerzetesi élet nagyon aláhanyatlott s úgyszólván csak a hiteleshelyi működésre szorítkozott; a levéltár és egyház őre gyakorolta még az apátság főpásztori joghatóságát is, midőn a gyönge Ulászló király lelkében egyszerre nagy elhatározás fogamzott meg: kiadta kezéből a pannonhalmi apátság birtokait; ugyanezt akarta a többi benczés apátsággal is, s mindnyájuk szerzetesi fegyelmének helyreállítására, pannonhalmi apátul kinevezte kanczelláriájának jámbor életű, fiatal tisztjét, Tolnai Mátét, (1500–35.), ki korban s buzgó tevékenységben elérte, erkölcsi nagyságban pedig jóval felülmulta a nagy Orost. A királyi jegyző pápai engedélylyel gyors egymásutánban fölvette a rend ruháját s az egyházi rendeket, a konvent pedig a tatai és koppánmonostori apátokkal együtt kánonilag megválasztotta, a pápa megerősítette pannonhalmi apáttá. De a pápai követ uditoreja már 1501-ben főapátnak czímezi, s ettől kezdve majd minden évben találkozunk e czímével, csak maga Tolnai nem használja ezt, csupa alázatosságból, még akkor sem, midőn X. Leó pápa 1514-ben, a király kérésére, nagy bullájában ünnepélyesen megadja neki és utódainak a »főapát« czímet, s megerősíti a főapátságot minden eddig szerzett jogában, kiváltságában, nevezetesen abban, hogy az ország többi benczés apátját évenként és minden harmadik évben (kétévenként) káptalanba összehívhassa, a vonakodókat letehesse, helyökbe más apátokat rendelhessen, a határozatok végrehajtásának ellenőrzésére vizsgálatot tarthasson, vizsgálókat küldhessen, a költségeket kiróhassa, a bűnösöket megbüntethesse a diffinitorok tanácsával; monostorában a kisebb rendeket szerzeteseinek föladhassa, az egyházi szereket megáldhassa, s ugyane kiváltságot 235Béla és Bakonybél monostorában is gyakorolhassa azzal a kegyúri joggal együtt, a melyet Ulászló királytól ez apátságok betöltésére és gazdasági ellenőrzésére nyert. Megengedte a bulla, hogy a főapát monostorának két szerzetesét egyetemre küldhesse és rendi czélokra három közjegyzőt nevezhessen ki. Megtudjuk e bullából azt is, hogy a pannonhalmi monostorban 4–6 volt a szerzetesek száma, a szlavoniai Béla-monostorban pedig egy szerzetes sem volt, mikor Tolnai ezt átvette; s hogy az ő buzgalma Szent Márton-monostorába ismét 40-nél több, Bélába pedig 13 szerzetest vezetett be. Egyéb forrásokból tudjuk, hogy Pannonhalmán a főoltár alatti kápolnában szokták megtartani az apátok Szent György napja (ápr. 24.) táján a rendi káptalangyűléseket, a nagyobb apátságok fejei évenként, a többiek két évenként. Egyformává tették minden monostorban az istentiszteletet, s e végből a főapát a magyar benczések számára új Breviáriumot nyomatott. A nagyszabású reformmunka természetesen akadályokra is bukkant, Tolnait meg is rágalmazták, de ugyanakkor konventje és az esztergomi káptalan fényes elégtételt szolgáltattak neki. Legbuzgóbb támogatója volt a főapátnak Ulászló király, de segítette őt az ingadozó Lajos is, még inkább Szapolyai János király a mohácsi csata után. Ferdinánd király megengedte, hogy a beteges, elaggott főapát még életében megválasztathassa utódát s ily módon is gondoskodhassék reformműve folytatásáról. De a török hadjáratok és a két király hatalmaskodó párthívei, kik kincseit megrabolták, birtokait fosztogatták, hirtelen oly szegénységre juttatták a főapátságot, hogy kénytelen volt kölcsönöket fölvenni s egy ízben két frtot sem tudott kifizetni.
