Erdei károk.
Erdei károk.
Az elemi csapásokból, tűzvészekből és rovarfalásokból származó károsítások alig érdemelnek említést; de az 1903. április hó 18-iki hóvihar a fenyvesekben, 122és az utóbbi években uralkodott nagy szárazság a fiatal ültetésekben és vetésekben tett némi kárt, s e nagy szárazságban itt-ott futótüzek támadtak, a melyek azonban az erdők állományában észrevehető károkat nem okoztak.
A rovarkárosítások között az ákácz-pajzstetű említendő első helyen, a mely rovar, mióta az ákácznak elegyetlenül, teljes záródásban való telepítése divatozik, az ákáczerdők állandó károsítója; de az ákácz nagy kiújulási képessége következtében csak akkor érvényesítheti pusztító hatását, ha fiatalos erdőrészleteket támad meg, a mi ellen a tőre vágással lehet sikerrel védekezni.
Ezen kívül a tölgyerdőkben a cserebogár, a közönséges gyaponcz és a búcsús pohók, a nyárfaerdőkben a nyárfaczinczér és az újonnan telepített fiatal fenyőerdőkben a Lophirus álhernyója és a fenyőbéltörő (Hylesinus piniperda) szokott fellépni, de eddig még oly kis mértékben, hogy irtásuk végett hatósági beavatkozásra még szükség nem volt. Egyes fiatal tölgyvetésekben azonban a cserebogár pajorja érzékeny károkat okoz, úgy hogy sokszor több holdra terjedő fiatal erdősítéseket is tönkre tesz.
