Asszonyfa.
Asszonyfa.
Asszonyfa magyar kisközség nevével már Albeus jegyzékében találkozunk, mely tudvalevőleg a XIII. század legelejéről, a tatárjárás előtti időből való. E jegyzék szerint Ohsun a királyné jobbágyainak faluja. 1235-ben Asscun alakban találjuk feljegyezve, 1357-ben már az Azzuni család s ennek egyik tagja, Azzuni Erzsébet szerepel. Ebben az időben lett Asszonyfalva a neve, az Azzuni családnak meg Asszonyfalvi. 1363-ban Csebravazdi Nemes Miklóst és Kisravazdi Emey Pétert és Domokost találjuk birtokosaiként említve. 1423-ban Ispán Pétert, az Asszonyfalvi Péter vejét iktatták itt be valamely birtokba és ekkor vette fel az Ispán család az Asszonyfalvi előnevet. 1451-ben Felpéczy Domokos zálogbirtoka, de mivel ugyan e czímen és korábbi jogon Döbrentey Tamás szentmártoni apátsági kormányzó tartott rá igényt, ebből hosszú per keletkezett, mely, a jelek után ítélve, Felpéczy javára dőlt el, mert az apátsági birtoklásnak további nyomai elenyésznek. A XV. század első felében az Ostffyak is birtokosai voltak. 1458-ban Mérgesi Pető Asszonyfalvi Ostffy Ferencztől bizonyos birtokrészeket perel vissza. A XVI. század második felében leányágon a Szápáryak birtoka lett, melyet e család és jogutódai a XVIII. század első feléig birtokoltak, a mikor részben átírták, részben odaajándékozták Galántai Sidó István családi ügyigazgatójuknak. Ennek örököse Sárosfalvi Bittó László lett, kivel a birtokot igénylők és a birtokban űlők elkeseredett örökösödési pert folytattak, melynek folyamán Bittó László a mult század 30-as éveiben fegyveres erővel foglalta el a birtokot, mely halála után leányaira, Verbói Szluha Pálnéra és Eözbeghi Nagy Leandernéra szállott. A birtok másik része a Szápáryak után, leányágon, a Hollósy, Györgyi, Dobos és Mórocz családokra jutott. A mult század elején több nemesi kúria állott a községben, melyek közül kitűnt a Sidó Józsefé. Mostani nagyobb birtokosai Nagy Lajos, Szluha László és Hollósy Iván. A török világban a lakosokat a törökök annyira zaklatták, hogy megszökni voltak kénytelenek. 1609-ben a pusztán álló behódolt falvak között szerepel. Az újabb korban is nagy katasztrófa sújtotta, mert 1862-ben az egész falu a tűz martalékává lett. A község róm. kath. temploma 1793-ban épült. A faluban 91 ház és 521 róm. kath. vallású lakos van. Van postája, távírója és vasúti állomása. E község határába olvadt Told, mely 1377-ben már a szentmártoni apátság birtoka volt. 1588-ban elpusztult hely és ekkor Asszonyfalvi István és Szápáry István voltak az urai.
