Réti.
Réti.
Réti, magyar kisközség a Rábcza mentén, 81 házzal és 500 ág. hitvallású evangelikus lakossal. Postája Markotabödöge, távírója és vasúti állomása Enese és Beősárkány. Hajdan győri, mások szerint mosoni várföld volt. 1210-ben már népes hely, a mikor itt Póth nádor két ekényi földre kap királyi adományt. 1251-ben már Móricz comes tűnik elő birtokosaként, a ki itteni majorságát a móriczhidai prémontrei prépostságnak ajándékozza. 1372-ben a Pokyaknak is volt itt némely részük. 1472-ben possessio Rethy alakban találjuk említve. 1544-ben Ostffy László és a Pokyak vannak említve uraiként. Az 1609-iki összeírásban még mindig ez a két család szerepel, de 1610-ben már Gyapay György is említve van birtokosaként, 1613-ban pedig Zánthó István. 1677-ben már több birtokosát ismerjük, névszerint Gyapay Miklóst, Csáfordi Nagy Györgyöt és Izdenczy Jánost. 1790 körül Eöry István és Kelemen István öröklik, közben azonban a Syey családnak is volt benne része. Ma nagyobb birtokosa nincsen. Pörösföld nevű dűlője egy régi pernek az emlékét tartja fenn, mely Réti és Sövényháza községek között e dűlőrész hovátartozandósága fölött támadt. 1819-ben az egész község leégett. Ág. hitv. temploma 1785-ben épült.
