Giesswein Sándor.
Giesswein Sándor.
Giesswein Sándor, theologiai doktor, győri székesegyházi kanonok, a Szent István-Társulat alelnöke, országgyűlési képviselő, született 1856 február 4-én. 1878-ban pappá szentelték, miután ezt megelőzőleg egyházmegyei iktató volt. Felszenteltetése után városi káplán lett Kismartonban s mint ilyen, 1880-ban megszerezte a tudori fokozatot. 1881-ben tanítóképző-intézeti tanár Győrött, 1885-ben püspöki szertartó, ugyanez év végén szentszéki jegyző, 1892-ben püspöki titkár s 1896 óta Győr sz. kir. város törvényhatósági bizottsági tagja. 1897-ben a kath. autonomiai kongresszuson, mint egyházi tag, a győregyházmegyei papságot képviselte s ugyanez év októberében kanonok, 1902-ben pedig apát lett. 1905-ben a Szent István-Társulat alelnökévé választották, mely tisztséget ma is viseli. A magyarországi keresztény szocziálizmusnak egyik vezérembere s az országos szövetség elnöke. 1904-ben a magyaróvári kerület országgyűlési képviselőjévé választotta s 1906-ban újból megválasztatván, ma is e kerületet képviseli a parlamentben. A hittudomány, történelem, társadalomtudomány és nyelvészet terén kifejtett irodalmi működése igen számottevő s a külföldön is jóhangzásúvá tette nevét. Önálló művein kívül számos czikket írt.
Munkái: Causae et evolutio schismatis Graecorum. Sopron, 1880. – Az emberi nem kora és a biblia. (Hittud. Folyóirat, 1884.). – Mizraim és Assur tanúsága. A Horváth-díjjal jutalmazott pályamunka. Két kötet. Győr, 1887–1888. – Buddhizmus és kereszténység. Esztergom, 1889. – A kereszténység a magyar állam alapja és támasza. Bécsben elmondott szentbeszéd. Győr, 1895. – Reflexiók a kath. autonomia szervezetére. Budapest, 1897. – Szentírás és tudomány. Budapest, 1893. – Történelembölcselet és szocziologia. Budapest. 1904. – Deterministische und metaphysische Geschichtsauffassung Wien, 1905. – Az összehasonlító nyelvészet fő problémái. Győr 1890. – Les Progrčs de la Linguistique. Paris, 1899. – Az ó-egyiptomi Halottak Könyve. Budapest, 1891. – Die Hauptprobleme der Sprachwissenschaft in ihren Beziehungen zur Theologie. Freiburg in Breisgau, 1892. – Az urali nyelvek helyhatározói demonstrativ elemei. Budapest, 1894. – Les éléments localo-démonstratifs du type t-n-l dans les langues ouralo-altaiques, indogermaniques et chamito-sémitiques. Bruxelles, 1895. – A vallás alapja és eredete. Felolvasás. – A spiritizmus. (Bölcs. Folyóirat, 1904.) – Szent Jakab Jeruzsálem első püspöke. Válasz e kérdésre: Voltak-e az Úr Jézusnak testvérei? Budapest, 1906. – Továbbá prédikácziók a Borromeus és Blätter für Kanzelberedsamkeit cz. folyóiratokban.
