Lakosság.
Lakosság.
A város lakosságát eredetileg ős-magyar faj alkotta. Később, midőn a város a háborús idők zivataraiban szinte elnéptelenedett, más nemzetiségű jövevények is telepedtek a szép Mátra ölére. A reformáczió idején származtak ide a most már utódaikban szín-magyar tótok, különösen Árva, Liptó, Trencsén, Turócz, Sáros és Zólyom vármegyékből, a németek pedig a Szepességből. Zsidók már a törökvilágban laktak Gyöngyösön. Az 1736. évi összeírás szerint Gyöngyösön volt 8 zsidó család; öten vegyeskereskedést tartottak fenn, három pálinkafőzéssel foglalkozott. Az 1743. évben egyre-egyre 6 frt taksát vetettek ki. A ráczok, görögök az 1691-iki bevándorlás alkalmával telepedtek le és főleg kereskedelemmel foglalkoztak.
Gyöngyös 15 éven felüli férfi-lakosainak száma az 1697-iki összeírás szerint volt: 784. Tehát a XVII. század végén, az újjászületés ez időszakában legnépesebb volt a vármegyében Gyöngyös város. A lélekszám: az 1850 évben 13.258; 1857-ben 15.450; 1869-ben 15.830; 1880-ban 16.061; 1890-ben 16.124; 1900-ban 16.379, valamennyien magyar anyanyelvűek. Vallásra nézve: róm. kath. 13.819; gör. kath. 38; református 410; lutheránus 101; gör. nem egyes. 38; izraelita 1973. Van a városban 2500 lakóház, nagy részük kőből és téglából építve s bádoggal és más tűzálló anyaggal fedve.
